Somogyi Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somogyi Sándor
Életrajzi adatok
Született 1926. január 29.
Kisújszállás
Elhunyt 2015. március 15. (89 évesen)
?
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest (1952)
Pályafutása
Szakterület földrajztudomány
Kutatási terület természetföldrajz, hidrogeográfia, történeti földrajz
Tudományos fokozat a földrajztudomány doktora (1984)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest címzetes egyetemi docens (1971)
MTA Földrajztudományi Kutatócsoport, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet munkatárs (1955),
tudományos osztályvezető,
tudományos tanácsadó
Szakmai kitüntetések
Lóczy Lajos-emlékérem (1985)
Akadémiai Díj (1991)
Teleki Sámuel-érem (1994)

Somogyi Sándor (Kisújszállás, 1926. január 29.2015. március 15.[1]) földrajztudós, a földrajztudomány doktora.

Életútja[szerkesztés]

A Jászberényi Tanítóképző Főiskola elvégzését követően az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) szerzett diplomát 1952-ben földrajz-történelem tanár szakon. Ez évtől három éven át Bulla Béla aspiránsa lett. 1955-től a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatócsoportjában munkatárs, majd a kutatócsoportból alakult MTA Földrajztudományi Kutatóintéz6etében dolgozott nyugdíjazásáig, előbb munkatársként, később főmunkatársként, végül tudományos tanácsadóként. Az ELTE-n végzett oktatói tevékenységének elismeréseként az egyetem 1971-ben címzetes egyetemi docens titulust adományozott számára.

Sírja a Rákospalotai Temetőben található.[1]

Munkássága[szerkesztés]

Magyarország tájbeosztásában Marosi Sándorral folytatott közös munkájuk máig meghatározó jelentőségű, kettőjük szerkesztésében jelent meg 1990-ben Magyarország kistájainak katasztere, mely számos tekintetben alapvető munka.

A természetföldrajz különféle szakterületein végezte kutatásait, melyek közül jelentősek a hidrográfia (vízföldrajz) területén elért eredményei. Ezenkívül a történeti földrajz is érdeklődésének középpontjában állt; ebben a témában készítette el akadémiai doktori értekezését (A magyar nép vándorlásának és honfoglalásának földrajzi környezete). Foglalkozott még a 19. századi vízszabályozások ökológiai hatásával is.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1952-től volt tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak, ahol aztán 1963-tól választmányi tag, majd 1973–1981 között főtitkár, 1981–1989 között társelnök, 1989 után tiszteleti tag lett. Munkájáért a Társaság 1985-ben Lóczy Lajos-emlékéremmel, 1994-ben pedig Teleki Sámuel-éremmel tüntette ki. Tudományos és tudományszervezői munkáját a Magyar Tudományos Akadémia 1991-ben Akadémiai Díjjal jutalmazta. Ugyancsak 1952-től volt tagja a Magyar Hidrológiai Társaságnak. 2012-ben a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottsági tagjává választották.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Hazánk folyóhálózatának kialakulása: Az árterek szabályozások előtti természeti földrajzi viszonyainak fejlődéstörténeti vázlatával. h.n: k.n. 1961. Kandidátusi értekezés  
  • A magyar nép vándorlásának és honfoglalásának földrajzi környezete. 1984. Akadémiai doktori értekezés  
  • Magyarország természeti adottságainak idegenforgalmi szempontú értékelése. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (MTA FKI). 1987.  
  • Magyarország földrajzi áttekintése. Budapest: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. 1988.  
  • Marosi Sándor, Somogyi Sándor (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet , Budapest, 1023 old. ISBN 9637395091

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b [Gyászjelentés]. hidrologia.hu (a Magyar Hidrológiai Társaság honlapja) (Hozzáférés: 2015. jún. 6.)

Források[szerkesztés]