Ugrás a tartalomhoz

Schrodt István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schrodt István
Született1888. március 28.[1]
Budapest
Elhunyt1962. november 21. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásagépészmérnök
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1909)
SablonWikidataSegítség

Dr. phil. Dr. ing. Schrodt István Antal Károly (Budapest, 1888. március 28.[2]Budapest, 1962. november 21.[3]) aranydiplomás gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1952), nyugdíjas felsőipariskolai igazgató, a K. G. M. Hőtechnikai Kutatóintézet volt tudományos munkatársa, a Budapesti Műszaki Egyetem meghívott előadója.[4]

Életpályája és munkássága

[szerkesztés]

A budapesti Műegyetemet 1909-ben végezte el. 1911-től a budapesti állami felsőipariskola oktatója volt. 1912-ben Gázgépek termodinamikája című értekezésével műszaki doktori oklevelet kapott. 1917-ben a hővezetési, hőközlési és termodinamikai folyamatokkal foglalkozó tanulmányával bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1919-ben megkapta a Mérnök és Építész Egylet Hollán-díját. 1935-ben Műegyetemi magántanári képesítést szerzett. 1945 után hőátadási kérdésekkel, a napenergia hasznosításának kérdésével, a láng nélküli égéssel foglalkozott, a hazai szénsavforrások energiájának kihasználására vonatkozó elgondolására pedig szabadalmat kapott. Tankönyvet is írt.

Családja

[szerkesztés]

Szülei dr. Schrodt Antal orvostudor és Papik Mária (?–1931)[5] voltak. 1915. január 28-án, Budapesten házasságot kötött Bohácsi Margittal (1893-1933).[6][7] 1961-ben, Budapesten házasságot kötött Molnár Márta Máriával.[3]

Művei

[szerkesztés]
  • A gázgépek termodinamikája (1911)
  • Lineáris gázmozgások kísérleti vizsgálata új mérési eljárással; szerzői, Budapest, 1914
  • Technikai hőtan (jegyzet, Budapest, 1949)
  • Táblázatok a technikai hőtan számításokhoz; Állami Műszaki Főiskola, Budapest, 1950
  • Részletes műszaki hőközléstan (?)

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Dr. Schrodt István (Energia és Atomtechnika, 1953. 2. sz.)
  • Berzeviczy Klára: A magyar katolikus klérus elitjének képzése 1855-1918. A Hittudományi Kar hallgatói. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2000.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8