Ugrás a tartalomhoz

Scalable Link Interface

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Scalable Link Interface (röviden SLI) egy márkanév, amely az Nvidia által forgalmazott videókártyák által a 2000-es években alkalmazott technológia volt. Lényege kettő vagy több videókártya összekapcsolása és párhuzamosan munkára fogása volt a teljesítmény megnövelése érdekében.[1] Magát a technológiát eredetileg a 3dfx fejlesztette ki, Scan-Line Interleave néven, amelyet az Nvidia a vállalat csődje után megszerzett tőle. Először az 1998-ban piacra dobott Voodoo2 kártyákban volt megtalálható ez az üzemmód,[2] majd 2004-ben, alaposan átalakítva tért vissza, kihasználva a nemrégiben bemutatott PCI Express szabvány lehetőségeit. 2021-ben a technológia alkalmazását megszüntették, a helyét az NVLink vette át.[3]

Az SLI működési elve az, hogy kettő, három, vagy négy videokártyát kapcsol össze, hogy megossza közöttük a munkaterhet a valós idejű háromdimenziós képmegjelenítés során. Ideális esetben az összes kártya teljesen azonos, és egy megfelelő alaplapban kerülnek elhelyezésre, amely rendelkezik a szükséges számú foglalattal. A kártyák master-slave viszonyban vannak összekapcsolva, és bár valamennyi egyformán kiveszi a részét a renderelésből, a képüket valamennyien az SLI híd nevű eszközzel továbbítják a master kártyának. Az SLI híd alkalmazására azért volt szükség, hogy közvetlen legyen az adatátvitel a kártyák között és ne foglalja le annyira a sávszélességet. Később egyes típusoknál és meghajtóprogramokkal ezt ki lehetett iktatni, de a felsőkategóriás kártyáknál a magas erőforrásigény miatt ez nem volt lehetséges. Elképzelhető volt olyan konfiguráció is, amelyben egy kártyán több GPU is volt.

A technológia többféleképpen működött:

  • SFR: ebben az esetben minden egyes képkocka rendereléséből valamennyi kártya kivette a részét, mégpedig úgy, hogy a képet vízszintesen több részre osztották, és az adott részt dolgozta fel egy-egy kártya, majd a részképeket továbbították a master kártyának, és az egyesítette azokat.
  • AFR: mindegyik kártya egy-egy egész képkockát renderel, például az egyik a páros, a másik a páratlan számút.
  • Élsimítás: ez megosztja a kártyák között az erőforrásigényes anti-aliasing munkaterhét, szebb képet eredményezve, ugyanakkor teljesítménybeli javulás nem nagyon jelentkezik.
  • Hibrid SLI: ennek kétféle változata is van. A GeForce Boost az alaplapra integrált grafikus csippel dolgozik együtt, a HybridPower (később Nvidia Optimus) pedig elsősorban laptopoknál segít be, ha áramforráshoz csatlakozik a készülék, és ekkor rásegítésként működik egy második grafikus processzor.

Az SLI technológiának voltak hátulütői is:

  • Kezdetben nem minden alaplap támogatta, az Nvidiának hosszú időbe telt, míg megállapodásokat tudott kötni az alaplapgyártókkal, hogy azok a megfelelő számú PCI Express foglalat mellett az SLI üzemmódot is támogassák.
  • Mivel nem volt megkötés a tekintetben, hogy milyen kártyák kapcsolhatók össze, előfordulhatott, hogy egy rendszerben eltérő órajelen, eltérő BIOS-szal szerelt kártyák, sőt eltérő gyártmányok voltak megtalálhatóak. Az egyetlen megkötés volt, hogy ugyanannak a GPU-nak ugyanazon típusa legyen bennük[4], de egyes későbbi rendszerekben már ez sem volt egy erős megkötés. A rendszer úgy működött, hogy az egész a leggyengébb taghoz igazodott, ezért ha nem pontosan ugyanolyan kártyákkal volt a gép szerelve, akkor az lassulást eredményezhetett. A gyorsabb kártya az esetleges többletmemóriáját sem használhatta.
  • Az alkalmazások kódolásától függően az SLI üzemmód sokszor nemhogy gyorsabbá tette a programok futtatását, hanem egyenesen lassította azokat.
  • A vertikális szinkronizáció (Vsync) és a triple buffering az AFR üzemmódban nem volt használható, amely mód a technika jellegéből adódóan hajlamos volt egy minimális, de észrevehető "dadogásra".

A "történelmi", 3dfx által alkalmazott SLI (Scan-Line Interleave) némiképp más jellegű volt. A gépbe épített videokártyákat általában egy belső szalagkábellel kötötték össze, de volt olyan megoldás is, hogy egy kártyára ráépítettek egy másikat. Ez a megoldás leginkább az SFR üzemmódra emlékeztetett, azaz az egyik kártya a kép felső, míg a másik kártya az alsó részét renderelte.

  1. "GeForce Articles, Guides, Gaming News, Featured Stories". www.nvidia.com (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 24.
  2. https://hothardware.com/Articles/3dfx-Interview-with-Peter-Wicher/
  3. "RIP: Nvidia slams the final nail in SLI's coffin, no new profiles after 2020". PCWorld (angol nyelven). 2021. augusztus 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 24.
  4. "SLI Best Practices". NVIDIA Developer (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. június 24.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]