Santos-palota
| Santos-palota | |
| Palacio Santos | |
 | |
| Település |  Montevideo |
| Cím | Avenida 18 de Julio |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1885–1886 |
| Építési stílus | eklektikus, klasszicista, neoreneszánsz, neobarokk |
| Építész(ek) | Juan A. Capurro |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Tulajdonos | Ministry of Foreign Relations of Uruguay |
| Elhelyezkedése | |
 Santos-palota
Pozíció Uruguay térképén
| |
 d. sz. 34° 54′ 20″, ny. h. 56° 11′ 24″34.905556°S 56.190000°WKoordináták: d. sz. 34° 54′ 20″, ny. h. 56° 11′ 24″34.905556°S 56.190000°W | |
 | |
| Santos-palota weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Santos-palota témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Santos-palota az uruguayi Montevideo belvárosának egyik értékes műemléke. A 19. század végén épült palota nevét Máximo Santos elnökről kapta. 1955 óta az uruguayi külügyminisztériumhoz tartozik, ma protokollrendezvények tartására használják.
Története
[szerkesztés]A palotát Máximo Santos elnök építtette saját maga számára rezidenciának. A korban szokatlan pompájú épület már az építkezés kezdetétől fogva sokak figyelmét felkeltette. A márványdíszeknek, a fafaragásoknak, valamint a frízek, a mennyezetek és a faldíszek gipszmunkáinak kivitelezésére az akkori legkiválóbb kézműveseket szerződtették. A fényűző bútorokkal berendezett palotát, amely különböző források szerint 1885-re vagy 1886-ra készült el, múzeum–palotának is nevezték. Az 1960-as években felújították, az 1970-es években pedig az Avenida 18 de Julio út felújítása során az út alatt egy alagútra bukkantak, amely a szomszédos háztömbbel kötötte össze a palotát. Valószínűleg ez az alagút lehetett az alapja a régóta keringő legendáknak, amelyek titkos alagutakról szóltak. Az épületet 1975-ben nemzeti műemlékké nyilvánították. A 2010-es években egy újabb felújítás során öt rétegnyi festék alatt régi festményekre bukkantak, amelyeket valószínűleg a svájci Martino Perlasca készített a 19. század végén.[1][2][3]
Az épület
[szerkesztés]A belvárosban álló, a környező magas épületek között feltűnően alacsony, az Avendida 18 de Julio irányából egyszintes, a lejtős Cuareim utca alsóbb részén emeletessé váló palota stílusa eklektikus, ötvöződnek benne a klasszicizmus, az itáliai reneszánsz és a barokk elemei is. A palota déli oldalán a főbejárat mellett kettő-kettő, a nyugati oldalon 11 ablakkal rendelkezik, amelyek mindegyike lent balusztráddal, fent pilaszterek által „tartott” timpanonnal van díszítve. A kor szokásának megfelelően a szobák belső udvarok (konkrétan két udvar) köré szerveződnek benne; ezeknek az udvaroknak gazdagon díszített üvegmennyezete van. A központi udvar, az úgynevezett Patio de la Fuente („szökőkút-udvar”) nevét a benne álló, egy darabból kialakított márvány szökőkútról kapta, amelynek barokkos szobra egy gyermeket ábrázol egy delfinnel. Az üvegtetőt, amely a nemzeti címert is ábrázolja, az 1930-as években alakították ki. A másik udvar, a Patio Colonial („gyarmati udvar”) macskakövekkel van kikövezve, mivel régen itt hajtottak be a kocsik. Az udvaron egy Polinéziából származó, a Pandanus vetchli fajhoz tartozó csavarpálma nő, amely az egyetlen ilyen növény egész Uruguayban. A palota termei közül kiemelkedik az ünnepi szalon, ahol Santos elnök több fényűző bútora, valamint feleségének ékszeresdoboza is helyet kapott. Az 1996-ban felújított fizenzei szalon nevét falfestményeiről kapta, nevezetessége, hogy itt az uruguayban igen ritka grisaille technikát alkalmazták. Az étkezőszalonban régi bútorok mellett egy hivatalos étkezéseken használt étkészlet is megtalálható.[1][2]
Képek
[szerkesztés]
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Historia del Palacio Santos (spanyol nyelven). MRREE. [2017. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 28.)
- ↑ a b Palacio Santos (spanyol nyelven). Montevideo honlapja. [2017. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 28.)
- ↑ Tesoro bajo 5 capas de pintura (spanyol nyelven). El País, 2016. október 5. (Hozzáférés: 2017. november 28.)