Ugrás a tartalomhoz

Santos-palota

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Santos-palota
Palacio Santos
TelepülésUruguay Montevideo
CímAvenida 18 de Julio
Építési adatok
Építés éve1885–1886
Építési stíluseklektikus, klasszicista, neoreneszánsz, neobarokk
Építész(ek)Juan A. Capurro
Hasznosítása
Felhasználási terület
TulajdonosMinistry of Foreign Relations of Uruguay
Elhelyezkedése
Santos-palota (Uruguay)
Santos-palota
Santos-palota
Pozíció Uruguay térképén
d. sz. 34° 54′ 20″, ny. h. 56° 11′ 24″34.905556°S 56.190000°WKoordináták: d. sz. 34° 54′ 20″, ny. h. 56° 11′ 24″34.905556°S 56.190000°W
Térkép
Santos-palota weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Santos-palota témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Santos-palota az uruguayi Montevideo belvárosának egyik értékes műemléke. A 19. század végén épült palota nevét Máximo Santos elnökről kapta. 1955 óta az uruguayi külügyminisztériumhoz tartozik, ma protokollrendezvények tartására használják.

Története

[szerkesztés]

A palotát Máximo Santos elnök építtette saját maga számára rezidenciának. A korban szokatlan pompájú épület már az építkezés kezdetétől fogva sokak figyelmét felkeltette. A márványdíszeknek, a fafaragásoknak, valamint a frízek, a mennyezetek és a faldíszek gipszmunkáinak kivitelezésére az akkori legkiválóbb kézműveseket szerződtették. A fényűző bútorokkal berendezett palotát, amely különböző források szerint 1885-re vagy 1886-ra készült el, múzeum–palotának is nevezték. Az 1960-as években felújították, az 1970-es években pedig az Avenida 18 de Julio út felújítása során az út alatt egy alagútra bukkantak, amely a szomszédos háztömbbel kötötte össze a palotát. Valószínűleg ez az alagút lehetett az alapja a régóta keringő legendáknak, amelyek titkos alagutakról szóltak. Az épületet 1975-ben nemzeti műemlékké nyilvánították. A 2010-es években egy újabb felújítás során öt rétegnyi festék alatt régi festményekre bukkantak, amelyeket valószínűleg a svájci Martino Perlasca készített a 19. század végén.[1][2][3]

Az épület

[szerkesztés]

A belvárosban álló, a környező magas épületek között feltűnően alacsony, az Avendida 18 de Julio irányából egyszintes, a lejtős Cuareim utca alsóbb részén emeletessé váló palota stílusa eklektikus, ötvöződnek benne a klasszicizmus, az itáliai reneszánsz és a barokk elemei is. A palota déli oldalán a főbejárat mellett kettő-kettő, a nyugati oldalon 11 ablakkal rendelkezik, amelyek mindegyike lent balusztráddal, fent pilaszterek által „tartott” timpanonnal van díszítve. A kor szokásának megfelelően a szobák belső udvarok (konkrétan két udvar) köré szerveződnek benne; ezeknek az udvaroknak gazdagon díszített üvegmennyezete van. A központi udvar, az úgynevezett Patio de la Fuente („szökőkút-udvar”) nevét a benne álló, egy darabból kialakított márvány szökőkútról kapta, amelynek barokkos szobra egy gyermeket ábrázol egy delfinnel. Az üvegtetőt, amely a nemzeti címert is ábrázolja, az 1930-as években alakították ki. A másik udvar, a Patio Colonial („gyarmati udvar”) macskakövekkel van kikövezve, mivel régen itt hajtottak be a kocsik. Az udvaron egy Polinéziából származó, a Pandanus vetchli fajhoz tartozó csavarpálma nő, amely az egyetlen ilyen növény egész Uruguayban. A palota termei közül kiemelkedik az ünnepi szalon, ahol Santos elnök több fényűző bútora, valamint feleségének ékszeresdoboza is helyet kapott. Az 1996-ban felújított fizenzei szalon nevét falfestményeiről kapta, nevezetessége, hogy itt az uruguayban igen ritka grisaille technikát alkalmazták. Az étkezőszalonban régi bútorok mellett egy hivatalos étkezéseken használt étkészlet is megtalálható.[1][2]

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. a b Historia del Palacio Santos (spanyol nyelven). MRREE. [2017. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 28.)
  2. a b Palacio Santos (spanyol nyelven). Montevideo honlapja. [2017. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 28.)
  3. Tesoro bajo 5 capas de pintura (spanyol nyelven). El País, 2016. október 5. (Hozzáférés: 2017. november 28.)