Sakktábla (földterület)
A sakktáblásodás olyan helyzetre utal, amikor a földtulajdon két vagy több tulajdonos között keveredik, ami sakktáblás mintázatot eredményez. A sakktáblázódás az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén és Nyugat-Kanadában elterjedt, mivel a nyugati terjeszkedést szolgáló vasútépítési támogatásokban széles körben alkalmazták, bár a csatornázástámogatási korszakban kezdődött.[1] Mivel a kiosztott földterületeket eltérő módon és intenzitással művelték, a sakktábla-mintázat így a levegőből is láthatóvá vált.
Vasúti támogatások
[szerkesztés]
A sakktáblázás nyugaton a vasútépítési földtámogatások eredményeként jelent meg, ahol a vasúti folyosó mentén minden második szakaszon vasúti földet biztosítottak a vasutaknak. Ezek a támogatások, amelyek jellemzően 6 és 40 mérföld (10 és 64 km) közötti távolságra terjedtek ki a pálya mindkét oldalától,[2] a vasutak támogatását jelentették. A mérföldenkénti támogatásokkal ellentétben, amelyek a gyors, de silány pályaépítést ösztönözték, a földtámogatások a jobb minőségű munkát ösztönözték, mivel a vasutak a jobb pálya építésével növelhették a földterület értékét. A kormány is profitált a megmaradt állami parcellák megnövekedett értékéből.[2]
A vasúti földtámogatások sakktábla-mintázatban osztották fel a területet, amely körül a vasúti síneket kellett lefektetni. A földterületeket már a közterület-felmérési rendszer szerint 640 hektáros, számozott szakaszokra osztották; a páratlan számú parcellákat a magán-vasúttársaságok kapták, a páros számú parcellákat pedig a szövetségi kormány megtartotta.
A szövetségi kormány úgy vélte, hogy mivel a vasutak körüli földterületek értéke akár kétszeresére is nőhet,[3] a magán-vasúttársaságoknak adott földterületek elméletileg megtérülnek, és emellett az egész ország közlekedési infrastruktúráját is növelik. Saját szerencsétlenségére az amerikai kormány nem tudta eladni a sakkozás után visszatartott földek nagy részét, mert a nyugatra költözni hajlandó telepesek nem voltak tehetősek.[3] A 19. század leggazdagabb amerikai polgárai keleten maradtak. A szövetségi kormány végül a Homestead-törvények révén e földek nagy részét elajándékozta.[3]
Az első támogatásokat a Mobile and Ohio Railroad és az Illinois Central Railroad kapta 1850-ben. 1862 és 1871 között további támogatásokat adtak a Pacific Railroad Acts keretében, amikor is a közvélemény ellenállása miatt leállították őket. Összesen 79 adományt adtak, összesen 200 000 000 hektár (810 000 km²) területre, amelyet később 131 000 000 000 hektárra (530 000 km²) csökkentettek.[2]
Az indiánok földtámogatásai esetében is előfordult sakktáblaforma, ahol az őslakosok földjét nem őslakos földekkel keverték össze. Sok indián törzs ellenezte a sakktáblás elrendezést, mivel az a hagyományosan közös bennszülött településeket sok egyéni parcellára bontotta, és lehetővé tette a nem bennszülöttek számára, hogy ezeken a településeken belül földet igényeljenek.
Az 1887. évi Dawes-törvény hozta létre a legtöbb indián őslakost érintő sakktáblázódást. A törvény célja az önellátás erősítése és az őslakosok kultúrájának szisztematikus feldarabolása volt, mivel minden egyénnek 40 hold (16 hektár) és 160 hold (65 hektár) közötti területet adott.
Őslakos amerikaiak
[szerkesztés]Az őslakos amerikaiakat azért is érintette negatívan a szövetségi kormány sakktáblás politikája, mert nem akadályozták meg, hogy a vasúti földtámogatások korábban indián törzsek által elfoglalt földeken haladjanak keresztül. Ez a jogtalan földátruházás az őslakos amerikaiak kezéből a magán-vasúttársaságok és a honfoglalásra jogosultak kezébe többször is konfliktusokhoz vezetett. Az egyik nevezetes konfliktus helyszíne a Chambers Checkerboard - a navahók által elfoglalt terület, mielőtt a vasúttársaságok megkapták a földet az első transzkontinentális vasútvonal megépítéséhez. A feszültség a navaho törzs és a régió telepesei között megmagyarázhatatlan halálesetek miatt nőtt, amelyeket mindkét fél a másikra fogott. Ezek a feszültségek további erőszakhoz vezettek, miután egy fehér telepest azzal gyanúsítottak, hogy jogtalanul meggyilkolt egy navahó fiatalt.[4]
Erdőgazdálkodás
[szerkesztés]
A sakktábla kialakulása problémákat okozhat a hozzáférés és az ökológiai gazdálkodás szempontjából. Ez az egyik fő oka a nemzeti erdők határain belüli belterületbe vonásoknak. Ahogyan Kalifornia északnyugati részén is, a sakktáblásodás problémákhoz vezetett a nemzeti erdőterületek kezelésében.[5] A sakktáblásodást korábban a nyugati terjeszkedés időszakában alkalmazták ezeken a területeken, és ma már kereskedelmi erdőterületek. Az e földterületek magántulajdonosainak jogait meghatározó ellentmondásos politikák nehézségeket okoztak a helyi keményfa-kitermelő gazdaságban.
Bár e földterületek felszabadítása a sakktáblás tulajdonosi struktúrából előnyös lehet a régió fakitermelő gazdaságának, nem minden esetben áll fenn az a helyzet, hogy az állami erdők magántulajdonosok nélkül jobban járnának. Ha egy nemzeti erdőt sakktáblára osztanak, és a magántulajdonosok a földterület egy részét ellenőrzik, akkor nagymértékben megnő az a terület, amelyen az erdőterületeket közösen lehet kezelni.[6]
Források
[szerkesztés]- ↑ Draffan, George: Taking Back Our Land. www.landgrant.org, 1998. [2011. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 28.)
- ↑ a b c Walton, Gary M.. Railroads and Economic Change, History of the American Economy, 10th, United States: South-Western, 313–4. o. (2005). ISBN 0-324-22636-5
- ↑ a b c Chavez, Merry J. (1987). „Public Access to Landlocked Public Lands” 39, 1373–1401. o, Kiadó: Stanford Law Review. JSTOR 1228850.
- ↑ (2001) „Many Generations, Few Improvements: "Americans" Challenge Navajos on the Transcontinental Railroad Grant, Arizona, 1881–1887”. American Indian Culture and Research Journal 25 (3), 73–101. o. DOI:10.17953/aicr.25.3.g36h9g491144gn84. (Hozzáférés: 2011. február 28.)[halott link]
- ↑ Poli, Adon (1956). „Ownership and Use of Forest Land in Northwestern California” 32, 144–151. o, Kiadó: University of Wisconsin Press. JSTOR 3159757.
- ↑ Ballaine, Wesley C. (1953). „The Revested Oregon and California Railroad Grand Lands: A Problem in Land Management” 29, 219–232. o, Kiadó: University of Wisconsin Press. JSTOR 3144830.
Irodalom
[szerkesztés]- Akee, Randall (2006. november 1.). „Checkerboards and Coase: Transactions Costs and Efficiency in Land Markets”. Discussion Paper Series, Bonn, Németország, Kiadó: Forchunginstitute zur Zukunft der Arbeit (IZA).
