Sablon:Katonai konfliktus infobox

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Template-info.svg Használati útmutató

Alapvetően háborúk, hadjáratok, összetett katonai konfliktusok szócikkeibe való.
Ütközetek, csaták, várostromok szócikkeiben használd ehelyett a {{csata infobox}}(?)-ot.

Minta
Minta
Minta
Minta
Dátum Minta
Helyszín Minta
Casus belli Minta
Eredmény Minta
Terület-
változások
Minta
Harcoló felek
MintaMinta
Parancsnokok
MintaMinta
Haderők
MintaMinta
Veszteségek
MintaMinta
Minta megjegyzések
A Wikimédia Commons tartalmaz Katonai konfliktus infobox témájú médiaállományokat.

Használata[szerkesztés]

{{Katonai konfliktus infobox
  | konfliktus = Fraxinetumi csata
  | kép = 
  | képfelirat = 
  | kontextus = Magyar hadjáratok Európában
  | helyszín = Hispánia
  | dátum = 942. májusa
  | eredmény = Magyar győzelem
  | ok = 
  | területváltozások =
  | támadó = Magyar Törzsszövetség
  | védekező = Al-Andalus
  | parancsnok1 = 
  | parancsnok2 = 
  | haderő1 = 
  | haderő2 =
  | veszteségek1 = Nem jelentős
  | veszteségek2 = Magas
  | veszteségek3 =
  | egyéb =
  | wikicommons =
}}

942-ben a magyarok nagyszabású kalandozást hajtottak végre Nyugat-Európában. Ennek során Észak-Itálián és Dél-Franciaországon keresztül eljutottak Hispániába az Ebro folyó vidékére. Ibn Hajján, a hispániai mór történetíró műve alapján ma már bizonyított tény, hogy mind az itáliai, mind pedig a hispániai hadjárat – egymást követően – 942-ben zajlott le.1 Véleményünk szerint ennek az „attilai” méretű hadjáratnak képezte részét a magyarok és az arabok (szaracénok) között Dél-Franciaországban megvívott fraxinetumi csata is. Tanulmányunkban elsősorban ezen csata konkrét időpontjával és kiváltó okaival kívánunk foglalkozni. 942 tavaszán a Kárpát-medencéből magyar sereg indult Észak-Itáliába. A jól bevált úton – a Dunántúlról kiindulva a Dráva–Száva közén át Aquileia vidékén elvonulva –, amit a 10–11. századi latin források Strata Hungarorum (Magyarok útja) néven illettek, érkeztek meg a magyar csapatok Hugó itáliai király (926–948) országába.2 A fősereget magyarok alkották, az elő- és utóvéd azonban főleg kavarokból állott, hiszen a kazárok közül kiszakadt és a magyarokhoz csatlakozott három kavar törzs a 9. század óta a Magyar Fejedelemség katonai segédnépének számított.3 A 942. évi itáliai hadjárat pontos idejét nem ismerjük, minthogy arról a források közvetlenül nem szólnak. A magyarok általában tavasszal – eltérő időpontokban – indították katonai vállalkozásaikat Európa különböző tájai felé.4

Az itáliai hadjárat ideje azonban a tavaszi időszakon belül közelebbről is

meghatározható, ha figyelembe vesszük a megközelítő földrajzi távolságokat, a magyar lovasok napi haladásának lehetséges mértékét és a későbbi – itáliai hadjáratot közvetlenül követő – hispániai betörésről tudósító muszlim kútfők megfelelő adatait. Utóbbiak alapján – amint ezt egy korábbi tanulmányunkban kimutattuk – a magyarok június 10-e táján érkeztek meg a Pireneusokhoz, és a félszigeten naponta kb. 30 km-t tettek meg.5 Mi ezt a napi 30 km-es menetteljesítményt tartjuk érvényesnek a magyarok egész, 942. évi – itáliai és hispániai – hadjárata idejére. Meggyőződésünk az, hogy a magyarok más hadjárataik során is nagyjából napi 30 km-es menetteljesítményt értek e1.6

Paviától, az Itáliai Királyság fővárosától, ahol Hugó király

tárgyalt velük, a dél-franciaországi Fraxinetumig (Genova mellett vonulva) a tengerparton kb. 350 km az út, innen a Pireneusokig újabb 450 km-es távolságot kellett megtenniük. Ez azt jelenti, hogy – 30 km-es napi sebességgel haladva és négy-öt naponként egy-egy pihenőnapot tartva – Paviából május 4–5-e körül indultak el, és Fraxinetum vidékén május 20-a előtt voltak. Az itt megvívott – később tárgyalandó – csata miatt egy-két napot a korábbi vonulási időhöz hozzátéve, június 10-e körül jutottak el a Pireneusok lábaihoz. Magyar földről pedig Paviáig a kb. 600 km-nyi távolságot – 30 km-es sebesség mellett – mintegy 20 nap alatt tették meg, ehhez jön még négy-öt pihenőnap is. Mivel a Hugó királlyal folytatott paviai tárgyalásokra is kell egy-két napot (május 3–4.) hagyni, ezért szerintünk magyar földről április 8-a táján indultak el.7

Ebből következően itáliai hadjáratuk 942-ben az április és május

hónapok nagyobbik részét vette igénybe. A magyarok katonai vállalkozás keretében nem 942-ben keresték fel először Itáliát. Első alkalommal 899 tavaszán vonultak Itáliába, ahonnan csak 900 tavaszának végén távoztak el. Ezt követően még legalább kilenc ízben járták meg Itália földjét 942-ig. Az Appennini-félszigetre is zsákmányszerzés céljából lovagoltak a magyar harcosok. Zsákmányuk legjelentősebb részét az az évpénz és zsold tette ki, amelyet az itáliai uralkodóktól kaptak nagy rendszerességgel részben katonai szolgálataikért, részben pedig a béke megváltása címén. Az Arnulf császártól (896–899) kapott zsold után először minden bizonnyal I. Berengár (888–924) fizetett nekik – 904–905-től kezdve – évi adóként 10 mérő ezüstpénzt (kb. 375 kg ezüstöt) „a jó béke” (pax bona) biztosítása fejében, amit azután majd minden utóda ugyancsak megtett egészen 951-ig. Ugyanabban a korszakban hasonlóan évi adót fizettek a magyaroknak országaik nyugalma biztosítása érdekében hosszabb-rövidebb ideig a Bajor Hercegség, a Német Királyság, Bizánc és Bulgária uralkodói is. Tény azonban az, hogy a magyarok harci préda, évi adó és zsold révén legnagyobb jövedelmükre Itáliában tettek szert, amit a magyarországi pénzleletek arányai is jelezhetnek. A 10. századi sírokban talált pénzérmék száma – nem véve figyelembe a kereskedelemből származó arab dirhemeket – jelenleg mintegy 536 darab, ebből 251 itáliai denar, kb. 200 darab bizánci pénz, a többi francia, német és angol érme. 942 tavaszán valószínűleg az évi adó behajtására érkezett Itáliába a magyar sereg, amelynek létszámát nem tudjuk, de 2–3 ezer főnél többre semmiképpen sem becsülhetjük. Hugó király, aki talán 927-ben fizetett első ízben a magyaroknak, miután megadta nekik az évi adó szokásos összegét, a 10 mérő ezüstpénzt, a magyar hadat – az ilyenkor nyilvánvaló tárgyalások után – a távoli Ibériai-félszigetre küldte. Erről a kortárs történetíró, Liudprand – aki 942-ben még az itáliai uralkodó környezetéhez tartozott, s csak jóval később csatlakozott I. Ottó német király udvarához – Antapodosis című művében tájékoztat bennünket eléggé tömören. Eszerint „Ebben az időben a magyarokkal békét kötött [ti. Hugó], miután 10 mérő pénzt adott nekik, őket pedig – kezeseket kapván tőlük – Itáliából kiűzte, s vezetőt adva melléjük, Hispániába irányította őket.”9 Az sem Liudprand munkájából, sem a későbbi hispániai magyar hadjáratról beszámoló muszlim forrásokból nem derül ki, hogy Hugó vajon miért küldte 942-ben a magyar sereget Észak-Itáliából a Pireneusi-félszigetre. Ezzel a kérdéssel a magyar szakirodalom érdemben nem foglalkozott. A magyar szakemberek mindeddig megelégedtek annak kimondásával, hogy a félszigeti arabok gazdagságának ecsetelésével az itáliai király – hatalmas összegű zsold fizetése révén – ügyesen rávette a magyarokat az arab területek megtámadására, s ezáltal megszabadította tőlük saját országát.10 Úgy véljük azonban, hogy 942 tavaszán Hugó nem véletlenül, nem ötletszerűen irányította a – nagy összegű évi adó további öt évre történő fizetésének vállalásával magának ismételten megnyert – magyarokat az arabok ellen. Meggyőződésünk az, hogy Hugó király az Itáliai (Lombardiai) Királyság számára ebben az időben súlyos problémát jelentő arab kérdés miatt küldte magyar szövetségeseit Hispániába. Elsősorban a fraxinetumi szaracénok széleskörű rablóhadjáratairól volt szó. Az arab Hispánia (Al-Andalus, azaz a Pireneusi-félszigeten létrejött arab állam) földjéről származó arab kalózok a 9. század végén foglalták el és vették birtokukba Dél-Franciaországban (Provence-ban) a tengerpart közeli Fraxinetumot és környékét, ahonnan kezdettől fogva csaknem egy évszázadon át folyamatosan és rendszeresen – hol a szárazföldön, hol a tengeren – vezettek rablóhadjáratokat a közeli és távoli vidékek kifosztására. Így például a svábföldi Sankt Gallen kolostorát, ahol a magyarok 926-ban jártak, 939-ben elfoglalták, és teljesen feldúlták. Különösen sok gondot okoztak Hugó királynak részben azzal, hogy többször pusztították Hugó szülőföldjét, Provence-ot, részben pedig azzal, hogy gyakran dúlták az Itáliai Királyság területeit is. A királyság fővárosának, Paviának a környékére szintén több ízben eljutottak. Dúlásaik révén akadályozták és veszélyeztették a kereskedőket és a zarándokokat az alpesi hágókon való közlekedésükben. 934–935-ben pedig segítséget nyújtottak azoknak az afrikai araboknak, akik Liguriát és Genovát pusztították, amely területek Hugó országához tartoztak. Ezen helyzetnek akart véget vetni 942-ben Hugó. Ennek érdekében szerintünk két fontos kezdeményezésre szánta el magát Itália királya. Első lépésként a magyarokat mozgósította az arabok ellen, majd – a bizánci császárral 940- ben megújított szövetségi szerződés alapján – közös bizánci–itáliai hadjáratot szervezett a fraxinetumi muzulmánok rablófészkének felszámolására. 942. május elején (4–5-e táján) Pavia alól a magyar had a Hugótól kapott kísérő (idegenvezető) kalauzolásával a fraxinetumi arab kalózterület ellen vonult. Bizonyára előzőleg a magyar sereg egy kisebb egysége Hugó adójával hazatért saját földjére.12 A magyar csapatok zöme május 20-a előtt megérkezett a fraxinetumi szaracénok területére, ahol ütközetet vívott a muszlimok seregével. Ez volt a történelemben az első magyar–arab katonai összecsapás, amiről egyébként Ekkehard barát Sankt Gallen-i históriája – 926-os és 937- es évi események között – eléggé legendáris formában beszél anélkül, hogy a csata idejét megadná. A 11. század első felében íródott mű (Casus Sancti Galli) elmondása szerint Fraxinetum területén a magyarokat és az arabokat Konrád, Burgundia királya (937–993) – aki szakvélemény szerint itt tévesen Hugó helyett szerepel –, miután előzőleg mindkét féllel szövetségre lépett, cseles módon egymás elleni harcra vette rá, majd a véres csata vége felé a burgund sereg a király vezetésével rájuk támadt, és mindkét hadat teljesen szétverte, a foglyokat pedig Konrád a burgund Arles városában rabszolgának adta el. Mi a fraxinetumi magyar–szaracén csatát történelmi ténynek fogadjuk el, és egyetértünk azzal a nézettel, miszerint az anekdotikus históriában Konrád helyett Hugót, az itáliai uralkodót kell érteni. A korabeli történelmi körülmények alapján mi úgy véljük: a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy az összecsapás 942. május végén (20-a táján) zajlott le.14 A csatában a magyarok az arab csapatok fölé kerekedtek, győzelmük – anélkül, hogy a szaracénok fraxinetumi uralmára döntő csapást mért volna – komoly veszteségeket okozhatott ellenfelüknek, s ez szerintünk igen kedvező feltételeket biztosított a később ellenük támadó olasz–bizánci hadak közös inváziója számára. Mindenesetre a magyar lovascsapatok a csata után – rendezvén soraikat – egy-két nap múlva tovább vonultak Hispánia felé, amely hadjáratuk fő célja volt Hugó király megbízásából. Fraxinetumot Hugó a bizánci uralkodó (baszileusz) segítségével szerette volna teljesen felszámolni. 935-ben a baszileusz, Romanosz Lakapenosz (920–944) vette igénybe Hugó segítségét a bizánci uralom ellen lázongó dél-itáliai területek (Salerno, Benevento, Capua hercegségei) hódoltatásához. 942-ben ezt azzal viszonozta a baszileusz, hogy tengeri flottával támogatta az itáliai királyt, aki a szárazföldön indított hadat a szaracénok ellen. 942- ben az összehangolt harcok során – Liudprand közléséből tudjuk – a szövetségesek igen komoly eredményeket értek el a magyarok által meggyengített arabokkal szemben, de Fraxinetum felszámolására ekkor még nem került sor, noha az arab flotta a bizánci hajóhad jóvoltából teljesen megsemmisült, a szárazföldön pedig az itáliai király végveszéllyel fenyegető ostromgyűrűbe vette a szaracén csapatokat. A harcok idején azonban Hugó váratlanul tárgyalásokba bocsátkozott s meg is egyezett a rendkívül nehéz helyzetbe került szaracénokkal. Hugó megkegyelmezett a hegyi várukba szorult araboknak, viszonzásként azok vállalták, hogy egyrészt békén hagyják Hugó országát, másrészt pedig megakadályozzák azt, hogy az itáliai király veszedelmes riválisa, Berengár ivreai őrgróf, aki 941-ben menekült el Paviából I. Ottóhoz, csapataival német birodalmi területről az alpesi hágókon betörjön Észak-Itáliába a királyság megszerzése céljából.16 Az arab kalózfészek teljes bukása csak 972 végén következett be, miután az arabok még 972 júliusában Cluny híres kolostorának apátját fogságba ejtették.17 Az itáliai király és a bizánci császár közös katonai vállalkozásának időpontja erősen vitatott. A legelfogadottabb vélemény szerint 942 tavaszán zajlott le, s május eleje előtt be is fejeződött,18 más állásfoglalás viszont úgy véli: a hadjárat csak 942 őszén mehetett végbe,19 végül előfordul a 944–945-ös datálás is.20 Mi úgy látjuk: amennyiben a közös expedíció 942. május eleje előtt ténylegesen megtörtént, akkor már – tekintettel Hugó és a fraxinetumi szaracénok említett megállapodására – semmi szükség nem volt a magyarokat Fraxinetum ellen küldeni. A magyar vállalkozásnak mind Fraxinetum, mind Al-Andalus ellen csak az olasz–bizánci hadjárat előtt volt értelme. Ebből viszont az következik, hogy a bizánci–itáliai hadjárat nem 942 tavaszán, hanem később: az év nyarán (június–július hónapokban) vagy az év őszén zajlott le. (A 944–945-ös datálást pedig túlságosan késeinek véljük.) A fraxinetumi szaracénok rablóhadjáratait az ibériai Omajjád Kalifátus, miként a szakirodalomban olvasható, hivatalosan ugyan nem támogatta, de eltűrte és bátorította azokat. Ebben az időben is igen szoros kapcsolat állott fenn Córdoba és Fraxinetum között. Erről nemcsak Ibn Haukal és Liudprand műve, hanem Ibn Hajján munkája is meggyőzően tanúskodik. Ez utóbbi szerző elmondja: 939-ben III. Abd al-Rahman hispániai mór kalifa (912–961) a Baleárok és Al-Andalus kikötőinek parancsnokai mellett a fraxinetumi arab vezérnek is elküldte a Córdoba és Pavia között megkötött kereskedelmi egyezményt – amelyben a kalifa garantálta az itáliai kereskedők személyi és anyagi biztonságát –, és a szerződés betartására szólította fel mindannyiukat.21 De az eseménynek alapján úgy tűnik, hogy a fraxinetumi szaracénok esetében a kalifa nem járt sikerrel. Hugó éppen azért irányította szerintünk a magyarokat a Pireneusi-félszigetre, hogy ezzel a katonai akcióval – mintegy büntető hadjárattal – nyomatékosan figyelmeztesse a mór uralkodót: az eddiginél hathatósabban fékezze meg az arabok, főleg a fraxinetumi szaracénok rablóhadjáratait mind a szárazföldön, mind a tengeren. Egyúttal a tervezett olasz–görög támadás számára is kedvező helyzetet kívánt teremteni. A magyar lovasok Fraxinetum környéki arab csatája tehát az egész hispániai hadjárat előjátékának tekinthető, Hugó megbízása alapján a főcsapást az arab Hispániára kellett mérniük. Paviától kiindulva mindvégig a korabeli főútvonalak mentén haladtak, s Dél-Franciaországban Provence-on keresztül vonultak bizonyára a tengerpart menti síkságokon át az antik római út (Via Domitia) nyomvonalát követve. Az egykori Toulouse-i Grófság területén, ahol zömmel katalánok éltek, június 10-e körül érték el a Pireneusokat. Ez azonban már a hispániai (katalóniai) hadjáratuk történetéhez tartozik. Minden bizonnyal a – kudarccal végződő – hispániai inváziójuk után ugyanezen az útvonalon tértek vissza magyar földre, a Kárpát-medencébe.22 Összefoglalásul elmondható, hogy véleményünk szerint a magyar–arab összecsapás Fraxinetum földjén Dél-Franciaországban 942. május 20-a táján zajlott le, s magyar katonai győzelemmel ért véget. A magyarokat Hugó, Itália királya azért küldte a fraxinetumi szaracénok ellen, hogy egyrészt addigi dúlásaikért megbüntesse őket, másrészt pedig azért, hogy a tervbe vett görög– olasz közös invázió előtt katonailag meggyengítse a fraxinetumi arab haderőt. A Hugó zsoldjába szegődött magyar sereg mindkét feladatát sikerrel hajtotta végre. konfliktus - a konfliktus neve
kép - kép neve mely a doboz elején fog megjelenni
képfelirat - a kép alatt levő szöveg
kontextus - milyen kontextuson belül történt a konfliktus
helyszín - a konfliktus helyszíne, mint pl. ország, terület…
dátum - mikor történt
eredmény - mi lett a konfliktus eredménye
ok - mi váltotta ki a konfliktust
területváltozások -
támadó - ki kezdte a konfliktust, ez a bal oldalra fog kerülni
védekező - a jobb oldalra fog kerülni
parancsnok1 - ki(k) vezették a támadók oldalát
parancsnok2 - ki(k) vezették a védekezők oldalát
haderő1 - a támadók oldalán levő haderő száma
haderő2 - a védekezők hadereje
veszteségek1 - a támadók veszteségei
veszteségek2 - a védekezők veszteségei
veszteségek3 - ha a támadók és védekezők veszteségeit üresen hagyod, ide írhatod az összes életvesztességet
egyéb - egyéb megjegyzések
wikicommons - commons kategória
A "veszteségek3" mező csak akkor jelenik meg, ha üresen hagyod a veszteségek1 és 2 mezőket!