SM U–6 (Osztrák–Magyar Monarchia)
SM U–6 | |
Az SM U–6 az első világháború idején | |
Hajótípus | Tengeralattjáró |
Üzemeltető | Császári és Királyi Haditengerészet |
Pályafutása | |
Építő | Whitehead Torpedó- és Gépgyár, Fiume |
Építés kezdete | 1908. február 21. |
Vízre bocsátás | 1909. június 12. |
Szolgálatba állítás | 1910. július 1. |
Sorsa | 1916. május 13-án az Otrantói-szorosban belegabalyodott két angol drifter hálójába és a búvárhajó a felszínre kényszerült. A magatehetetlen hajót a személyzete elsüllyesztette, a vízben úszó legénység minden tagját az angol gőzösök kimentették. |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 240 / 273 t |
Hossz | 29,19 m |
Szélesség | 4,23 m |
Merülés | 3,9 m |
Maximális merülési mélység | 50 m |
Hajtómű | Felszínen 1 db benzinmotor (500 LE) víz alatt 2 elektromotor (230 LE) 2 db hajócsavar |
Sebesség | 7 csomó / 3 csomó |
Fegyverzet |
|
Legénység | 19 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz SM U–6 témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SM U-6 vagy U-VI a Császári és Királyi Haditengerészet Holland-típusú tengeralattjárója volt. A hajót az Osztrák–Magyar Monarchia megrendelésére kezdték el építeni a fiumei Whitehead Torpedó- és Gépgyár gyártósorain testvérhajójával, az SM U–5-tel együtt, a két hajó ára akkori értéken 2 700 000 korona volt.
Tervezése és építése
[szerkesztés]A Császári és Királyi Haditengerészet a századfordulón megkezdődött flottafejlesztésének keretében különböző gyáraktól az első világháború kitöréséig hat búvárnaszádot vásárolt, melyeknek utolsó két darabját jelentette a fiumei Whitehead Torpedó- és Gépgyártól megrendelt ún. Holland-típusú SM U–5 és SM U–6 jelzésű tengeralattjárók.
A gyárat vezető Robert Whitehead 1906-ban vásárolta meg az amerikai Elektric Boat & Co. cégtől egy Holland-típusú tengeralattjáró szabadalmát, majd kisebb módosításokat követően megkezdte egy ilyen naszád építését. Tervei szerint a megépült naszádot a Császári és Királyi Haditengerészetnek ajánlja megvételre, amely érdeklődőnek bizonyult és a tervek bemutatását követően 1907. július 15-én két búvárnaszád megépítésére írt alá szerződést Whitehead vállalatával. A két hajónak a szerződés aláírását követő huszonkét hónap alatt kellett megépülnie, a szerződést 1907. december 3-án hagyta jóvá a Hadügyminisztérium, a két hajó megépítésének költsége összesen 2 700 000 koronát tett ki.[1]
Szolgálata
[szerkesztés]Parancsnokai
[szerkesztés]Név | Rang | Hivatal kezdete | Hivatal vége[2] |
---|---|---|---|
Georg von Trapp | sorhajóhadnagy | 1910. július 1. | 1913. június 24. |
Nikolaus Halavanja | sorhajóhadnagy | 1913. június 24. | 1915. július 22. |
Albrecht Graf von Attems | fregatthadnagy | 1915. július 22. | 1915. augusztus 5. |
Urban Passerar | sorhajóhadnagy | 1915. augusztus 5. | 1915. augusztus 31. |
Lüdwig Eberhardt | sorhajóhadnagy | 1915. augusztus 31. | 1915. október 10. |
Nikolaus Halavanja | sorhajóhadnagy | 1915. október 10. | 1915. november 21. |
Hugo von Falkhausen | sorhajóhadnagy | 1915. november 21. | 1916. május 13. |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Csonkaréti 27. oldal
- ↑ WWI U-boats: K.u.K. U6 (angol nyelven). uboat.net. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
Források
[szerkesztés]- hajomakett.hu: A császári és királyi haditengerészet tengeralattjárói (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2017. június 18.)
- kriegsmarine.hu: Veperdi András - Tengeralattjárók (magyar nyelven). [2021. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
- kriegsmarine.hu: Bánsági Andor - A Monarchia első tengeralattjárói (magyar nyelven). [2017. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 3.)
- Sárhidai Gyula: Tengerek szürke farkasai, Petit Real könyvkiadó, Budapest, 2001., ISBN 963-9267-16-3
- ↑ Csonkaréti: Csonkaréti Károly: Gyorsmerülés - Az osztrák-magyar haditengerészet tengeralattjáróinak története 1907-1918, Zrínyi Kiadó, 2007., ISBN 978-963-327-421-7