Sándor Miklós
| Sándor Miklós | |
| Született | 1839. augusztus 9. Csallóközaranyos |
| Elhunyt | 1901. november 22. (62 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | jogász |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sándor Miklós, Sándor Miklós Antal (Csallóközaranyos (Komárom megye), 1839. augusztus 9. (keresztelés)[1] – Komárom, 1901. november 22.) megyei tiszti főügyész.
Élete[szerkesztés]
Atyja Sándor József földbirtokos, anyja Katona Mária volt. Keresztszülei nagyajtai Cserey Ignác (1806-1897) császári és királyi főhadnagy és Katona Zsuzsanna. Középiskoláit Komáromban és Pápán (1858-62.) végezte, majd a pesti egyetem joghallgatója volt. Letevén Budapesten az ügyvédi vizsgát, mint esküdt szolgált Komárom vármegyénél, majd Szabó Gábor ügyvédnél volt joggyakorlaton. 1870-ben aljegyzőnek választották, mely hivataláról néhány év múlva lemondott és ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1884-ben vármegyei ügyésszé lett megválasztva és e minőségben szolgált halálaig. A komáromi torna- és tűzoltó-egylet megalapításában nagy része volt; utóbbi egylet megválasztotta főparancsnokának. A dalárdának is sok évig elnöke volt és az 1880-as években műkedvelő előadásokat rendezett. 1901. november 22-én öngyilkos lett Komáromban.
Munkája[szerkesztés]
- Az élet versekben. Költemények. Komárom, 1901. Szerző fényny. arczk.
Kéziratban[szerkesztés]
- A hegedű története cz. nagyobb munkát hagyott hátra, rajzokkal.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XII. (Saád–Steinensis). Budapest: Hornyánszky. 1908.
További információk[szerkesztés]
- Komáromi Lapok 1901. 47. sz.