Rondó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rondó (a francia rondeau szóból) a 14. században kialakult francia refrénes versforma, amelyre Illyés Gyula a köröcskéző magyar elnevezést találta ki.[1] Általában 12-15 jambikus sor alkotja, amelyek 10-11 szótagból állnak; a vers két rímre épül. Az első sor első néhány szava (ritkábban az egész első sor) a vers közepén és a végén refrénként ismétlődik. Ilyen verselési forma található François Villon Nagy Testamentumában.

Két formája:

  • egyszerű rondó, rímképlete: A B a A a b A B[2]
  • kettős rondó, rímképlete: A b b a a b A a b b a A

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Várady Szabolcs és Ambrus Judit levélváltása, Beszélő, 2007. május
  2. kisbetű: csak rím, nagybetű: ismétlődő sor

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]