Robert d’Arbrissel
| Robert d’Arbrissel | |
_M%C3%A9tropole_Saint-Pierre_-_Int%C3%A9rieur_-_Procession_des_saints_de_Bretagne_-_Bienheureux_Robert_d%27Arbrissel.jpg) | |
| Robert d'Arbrissel egy 19. századi freskón Rennes-ben | |
| Született | 1047[1] Arbrissel |
| Elhunyt | 1117. február 25. (69-70 évesen) Prieuré of Orsan |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | teológus |
| Sírhelye | Fontevraud apátság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Robert d’Arbrissel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Robert d'Arbrissel (Arbrissel, 1045 – Orsan, 1116) vándorprédikátor és a Fontevrault apátság alapítója.
Források az életéről[szerkesztés]
Az első életrajzát, a Vita-t Baudri Dol, Dol-en-Bretagne püspöke (korábban a Bourgueil Saint-Pierre kolostor apátja) írta róla röviddel Robert halála után, 1116-ban.[2] Második életrajza Petronilla, Fontevrault apátnője megrendelésére készült néhány évvel később, feltehetőleg azért, hogy növelje az apátnő tekintélyét.
Életrajz[szerkesztés]
Robert 1045 körül született Bretagne-ban, Arbrisselben, Domalioch és Orguende fiaként. Apja plébános volt. A házas papok gyakoriak voltak a gregorián reform előtt. Robert valószínűleg apja utódja lett a plébánia élén. Tanulmányai érdekében Párizsban tanult néhány évig,[2] feltehetőleg Laoni Anzelm vezetése alatt, és később jelentős teológiai ismereteket szerzett. Pappá szentelésének dátuma és helye ismeretlen.[3] Valamikor 1076 előtt Robert visszatért a plébániába. 1078-ban Sylvester de La Guerche püspököt VII. Gergely leváltotta, és mivel Robert támogatta Sylvester megválasztását, kénytelen volt elhagyni az egyházmegyét.
Robert folytatta tanulmányait Párizsban, amíg a visszaállított Sylvester püspök vissza nem hívta. Ezután Sylvester főpapjaként szolgált, gyakorlatilag a rennes-i egyházmegyét vezette. Sylvester püspök Robert közreműködésével megkísérelt bevezetni olyan reformokat, amelyek ellenállást váltottak ki a bretoni papság részéről. Sylvester halála után, 1093 körül Robert elmenekült Angers-be, ahol aszketikus gyakorlatokat folytatott; ezekkel nem hagyott fel élete hátralevő részében sem.[3]
1095-ben Craon erdejében (Laval délnyugati részén) lett remete, vezeklő életmódot folytatott Bernard Thiron társaságában, utána megalapította a Tironi Kongregációt, a Vitalis-t és a Savigny apátságot. Az áhítata, ékesszólása és az aszketizmusa sok követőt vonzott hozzá, akiknek 1096-ban megalapította a La Roé Regular Canons kolostort, és ott ő lett az első apát. Ugyanebben az évben II. Orbán meghívta Angersbe, ahol kinevezte apostoli misszionáriussá, és felhatalmazta, hogy bárhol prédikálhat. [3]
Az ékesszólás, amelyet feltűnően aszketikus megjelenése erősített, mindenhol vonzotta tömegeket. Azok, akik át akarták venni a szerzetesi megyét vezetése alatt, La Roé-ba küldték, ám a kánonok ellenezték a tisztségre pályázók számát és sokféleségét. Robert lemondott az apátságról, és 1099-ben megalapította Fontevrault kettős kolostorát.
Robert legendája régóta utal a megtérő prostituáltak jelenlétére, és jelentős kortárs bizonyítékok vannak erre az állításra. Baldric Dol azt írta, hogy jelenléte között Robert tanítványai között voltak meretricesek (latinul prostituáltat vagy morálisan laza nőt jelent) is. A prostituáltak bizonyosságát Robert követői között a Vaux-de-Cernay kolostorban felfedezett szöveg is alátámasztja. A szövegben egy borbélyházat látogat meg Rouenben, és a bűnről beszél az ottani prostituáltakkal; felbátorodva elmennek vele a pusztába. Robert arra törekedett, hogy „házasságtörőket és prostituáltakat vonzzon a bűnbánás gyógyszeréhez”. Az általa ismertetett történet valószínűleg nem teljesen igaz a tények szempontjából, de megerősíti azt az alapvető igazságot, hogy Robertnek prostituált követői voltak. Robert a Fontevrault apátság egyik házát Mária Magdolnának szentelte.
Robert nyugat-franciaországi missziós útját élete végéig folytatta, ám erről az időszakról keveset tudunk. Geoffrey (Vendôme apátja) és Marbod püspök azonban megvádolta őt néhány nő követőjével való alvás miatt. Valószínűbb, hogy Robert a szinaiszaktizmus gyakorlatát utánozta, egy korai egyházi gyakorlatot, amelyben a férfi és a nő vallásos együttléte egy tiszta házasság formájában mutatkozik meg. [4] Az 1110. november 11-i poitiers-i zsinaton támogatta az I. Fülöp királyt kiátkozó pápai rendeletet, mivel a király viszonyt folytatott Bertrade de Montfort-tal; 1110-ben részt vett nantes-i zsinaton. Közelgő halálának tudata arra késztette őt, hogy biztosítsa Fontevrault megmaradását. Egy megőrzési fogadalmat íratott alá a szerzeteseivel. A bűnbánó Bertrade által alapított Hautebruyère-ből Orsanba ment, Fontevrault másik szerzetesházába, itt halt meg. Életének utolsó éveiről a Vita Andreæ számol be részletesen.
Tisztelete[szerkesztés]
Robertet soha nem avatták szentté, csak boldoggá. Egyházi ünnepe február 24-én van.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Documenta Catholica Omnia
- ↑ a b Dalarun, Jacques. Robert of Arbrissel: Sex, Sin, and Salvation in the Middle Ages, CUA Press, 2006 ISBN 9780813214399
- ↑ a b c Webster, Douglas Raymund. "Robert of Arbrissel." The Catholic Encyclopedia. Vol. 13. New York: Robert Appleton Company, 1912. 31 Jan. 2015
- ↑ Elliott, Dyan. Spiritual Marriage: Sexual Abstinence in Medieval Wedlock
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert of Arbrissel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Venarde, Bruce L., ed. és trans ( Robert) Arbrissel (2003) : Középkori vallási élet. Washington, DC: Katolikus Egyetem Press
- Dalarun, Jacques. (2006) Robert, Arbrissel: Szex, bűn és üdvösség a középkorban. Fordította: BL Venarde. Washington, DC: Katolikus Egyetem Press
