Rádióhorizont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rádióhorizont az a maximális távolság a Föld felszínén, amikor az adóantenna és a vevőantenna látja egymást, nem takarja el a Föld felszínének kidomborodása. A Föld felszínén közvetlen hullámú rádióösszeköttetés csak a rádióhorizonton belül hozható létre.[1]

A Rádióhorizont fogalma[szerkesztés]

A rádióhorizont eltér a geometriai horizonttól, valamennyivel túlér azon. Az elektromágneses hullámok kissé elgörbülnek a Föld felszínét követve. Minél kisebb az elektromágneses hullám hullámhossza, annál kisebb mértékű ez az eltérés, annál inkább egybeesik a rádióhorizont a geometriai horizonttal. Belátható, hogy az optikai horizont nem tér el számottevően a geometriai horizonttól, mivel a látható fény hullámhossza 100 nm-es nagyságrendű.


A rádióhorizont számítása[szerkesztés]

Általános számítás[szerkesztés]

Adott r sugarú bolygón a következőképp számítható a rádióhorizont:

  • r - a bolygó sugara m-ben, (Föld esetén: 6 372 797 m)
  • dgeom - geometriai horizont m-ben
  • deff - az effektív horizont m-ben
  • h1 - az egyik antenna talajszint feletti magassága m-ben
  • h2 - a másik antenna talajszint feletti magassága m-ben
  • γ - a két pont távolsága navigációs szögben
  • θ - az eltérés mértéke

Gyakorlatban jól hasznáható képletek földfelszíni számításokhoz[szerkesztés]

  • h1 h2 - az antennák magassága m-ben
  • d - a horizont km-ben
  • x - állandó, optikai: 3.57 UHF: 3.8 VHF 4.1

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. М. П. Долуханов. Rádióhullámok terjedése