Beosztás (felsőoktatás)
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A magyar egyetemeken, főiskolákon és kutatóintézetekben a hazai szokások és a törvényi szabályozás[1][2] alapján az oktatói-kutatói pályának – emelkedő hierarchia szerint – az alábbi beosztásait (valójában ezek munkakörök és egyúttal címek[2]) különböztetik meg:
Munkakörök
[szerkesztés]Oktató
[szerkesztés]- Oktatói munkakörben:[3]
- tanársegéd
- adjunktus
- főiskolai docens, illetve egyetemi docens
- főiskolai tanár, illetve egyetemi tanár[4]
Kutató
[szerkesztés]- Kutatói munkakörben,[5] illetve kutatóintézetekben és egyetemeken levő akadémiai kutatóhelyeken:
- tudományos segédmunkatárs
- tudományos munkatárs vagy tudományos kutató
- tudományos főmunkatárs
- tudományos tanácsadó
- kutatóprofesszor
Az oktatói munkaköri elnevezések (az alábbi kiegészítéssel) egyúttal munkaköri címek is, melyet az adott munkakörben lévő az adott alkalmazás fennállása alatt (annak megszűnéséig) használhat is.[2]
Az egyetemi tanár[6] (és a vonatkozó törvényi szabályozás hatálybalépéséig a cím használatára jogosultságot szerzett főiskolai tanár[7][8]) jogosult a professzori cím használatára, ameddig a miniszterelnök, illetve a köztársasági elnök a tanári cím használatának jogát nem vonja meg.[3]
Nevek megadásakor előbb általában a tudományos fokozatot, majd a nevet és a beosztást (címet) adják meg (például Dr. X. Y. docens [de szövegközi helyzetben kis d-vel: dr. …]). Kivétel ezalól a professzorok megszólítása: pl. Igen tisztelt Professzor Úr (vagy Asszony)! De szokásos a beszélt nyelvben az X. Y. professzor forma is.
Egyéb beosztások
[szerkesztés]Léteznek az oktatói-kutatói munkaköröktől eltérő tanári munkakörök is a felsőoktatásban. A leggyakoribb ilyen munkakörök: nyelvtanár, testnevelő tanár, művésztanár, gyakorlati oktató, kollégiumi tanár, mérnöktanár, műszaki tanár.[9]
A nem főállásban alkalmazott oktatók státusza óraadó. Bizonyos esetekben az intézmény szenátusa a következő címeket adományozhatja az óraadóknak:
- egyetemi magántanár – ha rendelkezik doktori fokozattal, habilitációs oklevéllel és kiemelkedő nemzetközi szaktekintély,
- címzetes főiskolai vagy egyetemi docens, illetve címzetes főiskolai vagy egyetemi tanár – ha doktori fokozattal rendelkezik és országosan elismert szaktekintély,
- mesteroktató – ha kiemelkedő gyakorlati oktatói munkát végez, de ehhez nem szükséges még a PhD sem.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról Archiválva 2012. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, NEGYEDIK RÉSZ
- ↑ a b c 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról (Nftv.) Archiválva 2014. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, 27. § (2) bek.
- ↑ a b Nftv. Archiválva 2014. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, 27. §
- ↑ KSH Foglalkozások Egységes Országos Rendszerében meghatározása és feladatai
- ↑ 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról (Nftv.) Archiválva 2014. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, 33. § (2) bek.
- ↑ Nftv. Archiválva 2014. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, 28. § (5) bek.
- ↑ 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról Archiválva 2012. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, 149. § (3) bek
- ↑ Nftv. Archiválva 2014. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, 106. § (7) bek.
- ↑ Tanár – AVIR fogalomtár. [2014. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 25.)