Próteusz (hold)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Próteusz
Proteus (Voyager 2).jpg
Felfedezése
Felfedező Stephen Synnott
Felfedezés ideje 1989. június 16.
Névadó Próteusz
Alternatív nevek Neptunusz VIII
Pályaadatok
Periapszis 117 584 ± 10 km
Apoapszis 117 709 ± 10 km
Pálya excentricitása 0,0004
Keringési periódus 1,122315 nap
Átl. pályamenti sebesség 7,63 km/s
Inklináció 0,04° (az ekliptikához)
Központi égitest Neptunusz
Fizikai tulajdonságok
Méret 424x390x396 km
Térfogat 3,4±0,4 ·107 km³
Tömeg 4,4 ·1019 kg
Átlagos sűrűség ~1,3 g/cm³
Felszíni gravitáció 0,07 m/s² (0,006 g)
Szökési sebesség 0,17 km/s
Forgási periódus megegyezik a keringési periódussal
Felszíni hőmérséklet
Min. Felszín
Átl. ~51 K Felszín
Max. Felszín

A Próteusz a Neptunusz hatodik holdja; 117 600 km-re kering anyabolygója középpontja körül.

Nevének eredete[szerkesztés]

Próteusz a görög mitológiában tengeri isten, Poszeidón (Neptunusz) fia.

Felszíne, fizikai tulajdonságai[szerkesztés]

Átmérője 400 km. Szabálytalan alakú, szögletes, erősen kráterezett, és nem mutatja jelét geológiai változásoknak. A tudósok úgy gondolják, a Próteusz a jó példa arra, hogy mekkora lehet az a legnagyobb hold, amit saját gravitációs ereje még nem formált gömb alakúvá. Az egyik legsötétebb objektum a Naprendszerben. Csakúgy, mint a Szaturnusz Phoebe nevű holdja, a Próteusz is csak 6%-át veri vissza a ráérkező napfénynek.[1][2] A Triton után a második legnagyobb Neptunusz-hold.

Felfedezése[szerkesztés]

A Voyager–2 űrszonda fedezte fel 1989-ben. Bár a hold átmérője nagyobb, mint a Nereidáé, ennek ellenére nem a Földről fedezték fel, mert olyan közel kering a Neptunuszhoz, hogy ’elveszik’ az anyabolygóról visszavert napfény következtében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Neptune's moon Proteus. redorbit.com. Red Orbit
  2. Proteus, A Moon Of Neptune. solarviews.com. Solar Views

Forrás[szerkesztés]