Poynings törvénye
Az 1494-es ír országgyűlésen hozott törvények közül a legismertebbet Poynings törvénye néven emlegették mindaddig, amíg 1782-ben lényegében vissza nem vonták. Ez a törvény előírta, hogy Írországban az országgyűlést kizárólag a király engedélyével lehet összehívni, és csak akkor, ha előzőleg az angol uralkodót és a parlamentet egyaránt tájékoztatták azokról a törvényekről, amelyeket ez alkalommal hozni kívánnak, és ők jóváhagyják azokat. Bár az elkövetkező három évszázadban sokféleképpen értelmezték, a törvény célja születésének időpontjában az volt, hogy megakadályozza benne a főkormányzót, ha az esetleg a király számára hátrányos módon kívánná használni a parlamentet, ahogyan azt Gerald FitzGerald, Kildare 9. grófja is tette, amikor 1487-ben rábírta, hogy ismerjék el hivatalosan egy trónkövetelő, Lambert Simnel igényét az angol trónra.[1][2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Darryl Lundy: Gerald FitzGerald, 8th Earl of Kildare (angol nyelven). thePeerage.com . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
- ↑ Irish Biography 182. oldal, FitzGerald, Gerald, 8th Earl of Kildare
Források
[szerkesztés]- Moody, T.W., F.X.Martin. Írország története, ford.: Rakovszky Zsuzsa és Siklós Márta, Budapest: Corvina Kiadó, 119. o. (1999). ISBN 963-13-4553-X
- ↑ Irish Biography: Alfred Webb. A Compendium of Irish Biography; Comprising Sketches of Distinguished Irishmen, and of Eminent Persons Connected with Ireland by Office or by Their Writings (angol nyelven). Dublin: M. H. Gill & Son (1878)