Ugrás a tartalomhoz

Polónium-diklorid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Polónium-diklorid
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PoCl2
Moláris tömeg 279,91 g mol−1
Megjelenés rubinvörös színű szilárd anyag[1]
Sűrűség 6,50 g cm−3[2]
Olvadáspont 355 °C szublimál 130 °C-on[1]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet rombos, oP3[2]
Tércsoport Pmmm (No 47)
Rácsállandó a = 3,67 Å, b = 4,35 Å, c = 4,50 Å
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A polónium-diklorid szervetlen vegyület, képlete PoCl2.

Szerkezete

[szerkesztés]

Rombos elemi cellában kristályosodik, tércsopotja P222, Pmm2 vagy Pmmm, utóbbi azonban valószínűleg csak pszeudo-cella. Másik lehetőségként a tércsoport lehet monoklin vagy triklin, melyben egy vagy több cellaszög közel 90°.[2] P222 tércsoportot feltételezve a szerkezetet a Po torzult köbös koordinációját mutatja {PoCl8 egységek}, a Cl koordinációja torzult síknégyszöges {ClPo4}.

Distorted cubic coordination of polonium by eight chlorines Space-filling model of 2x2x2 unit cells (8 cells in total)

Előállítása

[szerkesztés]

Elő lehet állítani fémpolónium halogénezésével vagy polónium-tetraklorid dehalogénezésével.[1] Utóbbi elérhető 300 °C-on végzett hőbontással, hideg, enyhén nedves anyag kén-dioxidos redukciójával, vagy szén-monoxid vagy hidrogén-szulfid áramban 150 °C-on történő melegítésével.[2]

Tulajdonságai

[szerkesztés]

Híg sósavban rózsaszínű oldat keletkezése közben oldódik, amelyben a polónium polónium(IV)-é önoxidálódik. A hidrogén-peroxid és a klóros víz gyorsan oxidálja. Oldatához kálium-hidroxidot adva sötétbarna csapadék keletkezik – ez feltehetően hidrotált PoO vagy polónium(II)-hidroxid –, mely gyorsan Po(IV)-gyé oxidálódik. Híg salétromsavval sötétvörös oldatot alkot, majd pelyhes fehér csapadék válik le, ennek ismeretlen összetétele.[2]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polonium dichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. a b c Holleman, A. F. & Wiberg, E. (2001), Inorganic Chemistry, San Diego: Academic Press, p. 594, ISBN 0-12-352651-5
  2. a b c d e (1955) „The polonium halides. Part I. Polonium chlorides”. Journal of the Chemical Society (Resumed), 2320. o. DOI:10.1039/JR9550002320.