Piszkavas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tüzelőanyag igazgatása házilag készített piszkavassal

A piszkavas vagy szúróvas hagyományos tüzelési-fűtési segédeszköz, jellemzően hegyes, kampós vagy villás végű vékony vasrúd, amelyet a tűzhelyben lévő tüzelőanyag (fa vagy szén), parázs helyzetének megváltoztatására, széthúzására, eligazgatására („megpiszkálására”), végső soron a tűz életben tartására, felélesztésére, felszítására használnak. Háztartási és szabadtűzhelyeknél, tűzzel dolgozó mesterségek (kovácsok, lakatosok, rézöntők stb.) kisebb tűzhelyeinél, széntüzelésű mozdonyok kazánterében egyaránt használatban volt. A piszkavas hosszúságát a tüzelőtér mélysége és a tűz intenzitása határozta meg, hogy ezek figyelembevételével lehetővé tegye a piszkavasat használó személy számára a tűztől és annak hőhatásától való távolságtartást. A vasrúd végére jellemzően a nyéllel szöget bezáró (egy vagy több) kampót applikáltak, amely megkönnyítette a nagyobb fa- vagy széndarabok szétverését, elmozdítását, míg a fogórésznél nyelet alakítottak ki, ami lehetett eltérő anyagú, gyengébb hővezetési tulajdonságokkal rendelkező markolat, vagy a nyélre fülszerűen visszahajtott, esetleg azzal összedolgozott szálvég.

A nyelvjárási eredetű piszkavas szó első adatolása 1823-ból ismert, további ismert korabeli elnevezései a piszka (1793), a szítóvas (1823), a piszkavilla (1838), a piszkalapát (1842), illetve fából készült alkalmi változatára a piszkafa (1793).[1] A német Schürhaken nyomán elsősorban a különféle mesterségek zsargonjában ismert volt sírhakni elnevezése is.

Jegyzetek[szerkesztés]

Commons:Category:Fireplace pokers
A Wikimédia Commons tartalmaz Piszkavas témájú médiaállományokat.
  1. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára III. (Ö–Zs). Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai. 1976. 212. o. ISBN 963-05-0987-3