Pingó
A pingó föld takarta jégből álló halom. Az Arktiszon és a szubarktikus területeken találtak ilyen halmokat, amelyeknek a magassága elérheti a 70 métert és az átmérője a 600 métert.
Periglaciális jelenség, tehát olyan területekre jellemző, ahol az időszakos fagyás és olvadás jelentős mértékben alakítja a környezetet.
A szó a nyugat-kanadai eszkimó nyelvekből származik, a jelentése dombocska.
Kialakulása[szerkesztés]
Pingók csak permafroszt környezetben alakulhatnak ki, azaz ott, ahol a talaj legalább két évig fagyott állapotban van. Ha valahol összeomlott pingók vannak, abból arra lehet következtetni, hogy ott korábban permafroszt volt.
