Ugrás a tartalomhoz

Perényi Adolf

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perényi Adolf
Született1855. február 10.
Veszprém
Elhunyt1914. február 26. (59 évesen)
Budapest
Állampolgárságaosztrák–magyar
Foglalkozásatanár
SírhelyeFarkasréti izraelita temető
SablonWikidataSegítség

Perényi Adolf, 1880-ig Pinkász Adolf[1] (Veszprém, 1855. február 10.[2]Budapest, 1914. február 26.)[3] főreáliskolai tanár, gyorsírástanár.

Élete

[szerkesztés]

Pinkász Fülöp (1816–1897)[4] Ungvárról származó magánzó és Schön Rozália (1825–1899)[5] fiaként született. A gimnázium hat osztályát szülőhelyén végezte; érettségit a budapesti kegyes tanítórend főgimnáziumában tett és az egyetem bölcseleti karán modern nyelvészetet és pedagógiát hallgatott. Több évig nevelősködött. 1880-ban mint tanárjelölt Pinkász családi nevét Perényire változtatta. 1883-ban nyert tanári oklevelet. 1886-ban két évi próbaéves tanárság után a VII. kerületi állami gimnázium helyettes tanára, 1889-ben a temesvári főreáliskola rendes tanára lett. 1893-ban a budapesti I. kerüli főgimnáziumba helyeztetett át, ahol a magyar és német nyelv tanára volt.

Írásai

[szerkesztés]

Cikkei a budapesti VII. ker. főgymnasium Értesítőjében (1878. Arany János V. Lászlójának tárgyalása az V. osztályban); az Egyetemes Philol. Közlönyben (1891. Egy kis leczke a nyelvtanvból), a Délmagyarországi Közlönyben (1893. 43-46. sz. Arany és Petőfi barátsága, 1894. 39. sz. Könyvism., 1896. 297. sz. A magyar helyesírásról, 1902. 236. sz. A rovás-írás kérdéséről); Koronczy Imre gyűjteményében (Székesfejérvár, 1897. Iskolai alkalmi költemények); a Tanulók Lapjában (1895. A hazaszeretet oltáránál, 1901. Az iskoláért, dialogok); a Temesvarer Zeitungban (társadalmi s ismeretterjesztő czikkek); a Természetben (1901. Mit mondanak az állatok?); az Ethnographiában (1901. A magyar nép elméssége); a Délmagyarorsz. társaság Közlönyében (1902. A rovásírásról); a középiskolai tanáregylet Közlönyében (1902. A képzőművészetek tanításáról); a temesvári főreáliskola Értesítőjében (1902. Velencze és képzőművészeti kincsei.)

Munkái

[szerkesztés]
  • A volt iskolatársak évi jelentései. Temesvár, 1896. 1901.
  • Tinódi Sebestyén válogatott históriás énekei. Rendezte és bevezetéssel ellátta. Budapest, (1899. M. Könyvtár 145.)
  • Az egységes német helyesírás táblázata. Ötödik kiadás. Budapest, 1903
  • Az iskolai magyar helyesírás táblázata. Budapest, 1904. (5. kiadás).

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • A budapesti I. kerületi M. Kir. Állami Verbőczy István Reálgimnázium (Főgimn.) összes tanárainak és irodalmi vagy művészeti tevékenységet kifejtő végzett növendékeinek lexikona. Összeáll. Baumgartner Alajos. Budapest, 1927. Budai Könyvnyomda.
  • Deák Gyula: Polgári iskolai író-tanárok élete és munkái. Budapest, Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület, 1942.
  • Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. Kalauz a Budapesten eltemetett magyar gyorsírók életrajzához és sírjához. Szirt Gizella felvételeivel. Budapest, Gyorsírási Ügyek M. Kir. Kormánybiztossága, 1940.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 695. o.  Online elérés
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998