Párbajtőr (vívás)

A párbajtőr (/ˈɛpeɪ, ˈeɪ-/, franciául: [epe]; szó szerint "kard"), amelyet angolul epee-nek is adnak, a legnagyobb és legnehezebb a vívássportban használt három fegyver közül. A modern épée a 19. századi épée de combat-ből származik, egy fegyver, amely maga is a francia kiskardból származik.

Szúrófegyverként a párbajtőr hasonló a tőrhöz (ellentétben egy karddal, amelyet vágásra terveztek). Merevebb a pengéje, mint a tőrnek. Háromszög keresztmetszetű, V-alakú horonnyal, amelyet fullernek neveznek. Az párbajtőr nagyobb harangvédővel is rendelkezik, amelyet a felhasználó karjának védelmére terveztek. A nagyobb "harang" védő és penge mellett a párbajtőr többet nyom, mint a fólia és a szablya, ami hozzájárul a vívás leglassabb formájaként való hírnevéhez. A felhasználási technikák eltérőek, mivel nincsenek szabályok az elsőbbségre és az elsőbbségre vonatkozóan. Így az azonnali ellentámadások az épée vívás általános jellemzői. Az egész test egy érvényes célterület.

A párbajtőr a tőrhöz hasonló méretű, ám annál nehezebb fegyver. Kosara, mivel az egész testfelület (beleértve a karokat és a fejet) is találati felület, nagyobb, mint a tőré. A penge végén szintén rugós vég található, ami 750 g-nál nagyobb nyomás esetén találatot jelez (a 750 g-ot még ki kell nyomnia a penge hegyének). Mivel nem kell elnyerni a „támadás jogát”, létezik együttes találat, amennyiben az 1/25 másodpercen belül történik. A találatokat már 1933-tól találatjelző géppel számolják, amelyet a budapesti Európa-bajnokságon használtak először. Ellentétben a karddal, ebben a fegyvernemben mi választhatjuk ki a markolat típusát. A két fő markolat a belga- és a francia típus.