Orosz László Wladimir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz László Wladimir
Orosz László Wladimir (2015)
Orosz László Wladimir (2015)
Született 1966március 8. (51 éves)
Miskolc magyar 1867-1918
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, költő, filozófus

Orosz László Wladimir weboldala
Orosz László Wladimir blogja

Orosz László Wladimir (Miskolc, 1966. március 8. -) magyar író, költő, filozófus, hermetikus,[1] asztrológus, számos csillagászati és asztrológiai szoftver fejlesztője, a szinoptikus asztrológia (Synoptical astrology) elméletének megalkotója, a tradicionális létszemlélet egyik képviselője.

Élete[szerkesztés]

Gyermekkorát egy Hernád-völgyében található kis községben, Aszalón töltötte. Apai nagyapja – német–orosz szakos tanár, kántortanító és néprajzkutató – 1920-ban költözött a Felvidékről Borsodba. Anyai ági felmenői bodrogközi gazdálkodók. Középiskolai tanulmányait a Diósgyőri Gimnáziumban végezte, diplomát a Debreceni Egyetem (akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem) Bölcsészettudományi Karán szerzett 1990-ben.

Munkássága[szerkesztés]

Korai művében C. G. Jung komplex pszichológiájának spirituális vonatkozásait vizsgálja; arra keresi a választ, hogy a jungi mélylélektan ismert kategóriái miként válhatnak a metafizikai realizáció támasztékaivá. A széles körű hivatkozásokra és analógiákra bátran építő szerző nézőpontja így – miként az egész életműben – a jungi introverzión és extraverzión túlmutató módon következetesen centrovertált.

Asztrológiai témájú művének alapvető célkitűzése a determináció és a szabad akarat paradoxonának – a szakirodalomban eddig csak nagyon kevéssé figyelembe vett – bemutatása. Egyazon princípium tudati átélésbeli különbözőségei más-más szintű sorsesemények köntösében jelennek meg a különböző képletekben; a „szabadság-mozzanat” jelenléte a spirituális(abb) nativitás esetében a fátum-szerűséget csökkenti vagy feloldja.

Színelmélete (Szivárványhídon át) – olykor a goethei-steineri teóriával polemizálva – koherens, metafizikai alapelveken nyugvó ezoterikus színelmélet, mely már a kiindulásnál elhatárolódik a szcientista indíttatású „prizmakísérletektől”, hangsúlyozva, hogy „a Fénytörés princípiuma maga a Lélek”.

Költeményei zárt kompozíciójú alkotások, ütemhangsúlyosak, időmértékesek, szimultán verselésűek – ezek hiányában a mitikus képi rendszer benső koherenciája strukturálja a verseket, melyek semmi esetre sem ad hoc módon létrehozott „szövegek” a posztmodern irodalmi törekvések és elvárások örvényében. A szerző úgy tartja, hogy "egy vers annyiban autentikus, amennyiben megőrzött még valamit az ősi-mágikus költészet erejéből; ezen erő a nyelvi architektúra kaleidoszkópszerűen átfejlő kristály-formáiban ébred, egy olyan alkotói jelenlét által vezérelten, mely a Teremtés szakrális játékának analogonja.” (Tua maxima culpa)

A 2010-es évektől kezdve figyelme egyre inkább a nyelv-metafizika problematikája felé fordul, az archaikus nyelvek felépítését vizsgálva keresi a „mágikus nyelvhasználat” „irodalmiságon túli” lehetőségeit; azt a szubtilis nyelvi létmódot, melyre a középkori alkimisták egyebek mellett „Langage des Oiseaux” („Madarak Nyelve”) kódolással hivatkoztak.

2015-ben felkérésre a „Kettőskereszt” című hiánypótló tanulmánykötetbe ír értekezést, amelynek keretében e szimbólum hermetikai-alkímiai konnotációit mutatja be.

Előadást, kurzust tartott egyebek mellett a Szintézis Szabadegyetemen, a Javasünnepeken, a Hamvas Béla Körben és a Last Exit-ben.

Az általa megalkotott szinoptikus asztrológia szemléleti alapja és lényege – dióhéjban – a következő: az Ember metafizikai lénye egy Vertikumként értelmezhető, melynek a földi-emberi életút mindössze egy „horizontális szelete”; ezt a sors-vetületet a tropikus zodiákus kontextusában működtethető „nyugati asztrológia” megfelelő pontossággal bemutathatja, azonban a post mortem (halál utáni) létszintek vonatkozásában – azaz a továbbélő (személyes) tudat magasabb módosulatainak szintjén – a tropikus rendszer kompetenciája megszűnik, s az ekválszektoriális sziderikus (dzsjótis), valamint az inekválszektoriális konstellacionális zodiákus valósága válik meghatározóvá. E két utóbbi zodiákus szintjén – mivel a „linga sarírá”-val analóg szubtilis szinteken (lunáris és szangvinikus Mercurius, étertesti és asztrális szint) tartózkodunk – nem csupán a „lokális determináció” szűnik meg, hanem a zodiákus jegyek térbeli és időbeli viszony-rendszere is; szimbólumok térbeliségen és időbeliségen túli együtt-létéről beszélhetünk csupán. A nem-ekválszektoriális tényleges csillagképekben való bolygó-pozíciók elégséges helyzetmeghatározásához bevezeti a „dinamikus fok” fogalmát (minden csillagkép – legyen az bármilyen ívkiterjedésű – harminc egyenlő részre osztatik). Szinoptikus asztrológiai szemléletének adekvát bemutatásához alkotta meg az Inner Sky Electrum asztrológiai programot.

Önálló kötetek[szerkesztés]

  • C. G. Jung pszichológiájának alapelemei az archaikus létszemlélet fényében. Stalker, 1999.
  • A jelen és az idő. Stalker, 2001.
  • Szivárványhídon át. A színek jelentéséről, eredetéről és erejéről. Norna, 2006.
  • Tua maxima culpa. Norna, 2006.

Költemények[szerkesztés]

Online elérhető értekezések és esszék[szerkesztés]

Kurzus, előadás, média[szerkesztés]

Fordítások[szerkesztés]

Fontosabb szoftverek[szerkesztés]

  • Inner Sky Electrum 2.2 (Szinoptikus csillagismereti és asztrológiai szoftver)
  • Inner Sky Discovery 1.0
  • Ra Sun Boat Magic Platinum Edition (Egyiptomi csillagbölcselet)
  • Placidusi félívekre épülő primer direkciós szoftver (Astrology Forecast 3.2)
  • Genius Loci 3.1 (Asztronómiai és asztrológiai szoftver)
  • ISON Comet Viewer
  • PANSTARRS Comet Viewer (Üstökös-megfigyelő programok)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]