Oltáriszentség csodák

Sassetta festménye: Eucharisztikus csoda.

A katolikus egyház történetét végigkísérik az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodák. Az Oltáriszentség csodákon főképp a katolikus szentmisén a pap által átváltoztatott ostyával illetve miseborral kapcsolatos különös eseményeket értjük. A csodákról egyrészt a régen történt és ma is látható – esetenként ereklyetartóba foglalt – ereklyék tanúskodnak. Illetve az események fennmaradtak az idők során, mert történésük idején dokumentálták, írásba foglalták őket.

A csodák jellegzetességei

Többnyire Európában dokumentáltak Oltáriszentség csodákat. A 60 ismertebb esemény közül 20 Franciaországban, 17 Itáliában, 11 Spanyolországban, a többi Belgiumban, Hollandiában, Lengyelországban, Németországban és Portugáliában történt. A legelső dokumentált csodát a VIII. századból, az itáliai Lanciano városból ismerjük.

A csodák egyik lehetséges csoportosítása a következő:

Rendkívüli esemény az Oltáriszentség hatására

Ez jelentheti az áldozást vagy a szentségi áldást követő hirtelen gyógyulást, de szólnak beszámolók természeti katasztrófáknak az Eucharisztia felmutatásával történő elhárításáról is.

• Torino (Itália) – 1453. június 16-án délután 5 órakor történt a csoda. Egy katona lopott oltáriszentséggel és kegytárgyakkal Torinóba ment, ahol az egykori Szent Szilveszter templomnál levetette magáról az öszvére. A szentségtartó a földre esve kinyílt és a szentelt ostyával felemelkedett a házak fölé. Több szemtanúja volt, köztük egy Bartolomeo Coccono nevű pap is. Nem sokkal ezután történt egy második csoda is. A szentségtartó ismét a földre esett, ám az ostya nagy fénnyel lebegett a magasban, majd pedig leereszkedett a püspök kezében lévő kehelybe.
• Morrovalle – 1560 április 16. A templom teljesen leégett, az ezüst kehely megolvadt, de a megolvadt kehelyben az ostyákat teljesen sértetlenül találták.
• Veroli (Itália) – 1570. március 26-án húsvétvasárnap történt a csoda. Szentségimádás során a kehely és a benne lévő ostyatartó átlátszóvá vált, a kehely alján fénylő csillag jelent meg, rajta egy ostyával. Rövid idő alatt az ostya a kehely fölött átváltozott egy bárányfelhő által félig eltakart fekete ruhás gyermekké, hamarosan pedig megjelent a kereszten haldokló Jézus alakja. A csoda fél órán át tartott. Másnap, március 27-én, ugyanabban az órában a kehely alján lévő csillag fénye újból ragyogni kezdett, majd pedig hamarosan kihúnyt. Három egymást érintő, egyforma nagyságú ostya szállt fel a kehelyből. Lassan eltűntek és három gyermek jelent meg a helyükön, a középső nagyobb volt, mint a másik kettő. Később már csak egy ostya és egy gyermek volt látható. Ezek a jelenések szintén fél órán át tartottak. Április 6-áig meghosszabbították a szentostya kitételét. Ez idő alatt sok csodás gyógyulás és imameghallgatás történt.
• Faverney (Franciaország) – 1608. május 25, a templom oltára porig égett, de az oltáriszentség a levegőben lebegett megmagyarázhatatlan módon 33 órán keresztül. Több ezer ember volt szemtanúja.

A kenyér és a bor fizikai elváltozása

Számos feljegyzés szól olyan történetekről, amelyekben a pap konszekráló szavai után az ostyán vércsöppek jelentek meg, vagy éppen az ostya valódi hússá, a bor pedig vérré változott.

Az olaszországi eucharisztikus csodák térképe.

• Lanciano (Itália) – 750-ben a közép-itáliai Lanciano városban a bizonytalankodó hitű, Basiliano nevű római katolikus szerzetes kezében történt meg ez az átalakulás. A lancianói székesegyházban a mai napig őrzik a lancianói csoda relikviáit. Ezeket 1971-ben, majd tíz évvel később tudományos vizsgálatoknak vetették alá. A vizsgálatok – melyek 1574-től többször, míg 1970-71-ben és 1981-ben történtek – konklúziója az volt, hogy

1. a relikviaként őrzött anyag valódi vér és hús;
2. a hús szívizom-szövet;
3. a vér és a hús humán eredetű;
4. mind a vér-darabok, mind a húsban kimutatott vér AB vércsoportú;
5. a vérben olyan mértékben és arányban szerepelnek a proteinek, mint az a friss vérben megszokott;
6. a vérben csökkent mértékben vannak ásványi anyagok (kloridok, foszfor, magnézium, kálium, nátrium), továbbá a vérnek jelentősen megnövekedett a kalciumtartalma.

• Ivorra – 1010. A misebor felforrt a kehelyben, kifolyt a kehelyből, és az asztalra, majd a padlóra folyt a pap és a hívők szeme láttára.
• Santarem – 1247. Egy megcsalt feleségnek azt tanácsolta egy jósasszony, vegyen magához egy szentelt ostyát, hogy bájitalt készítsen a férjnek. Az asszony vitte is az ostyát, csakhogy az útközben vérezni kezdett. A nő ijedtében hazaszaladt, és egy ládikóba rejtette. Azonban nagy fénnyel világítani kezdett, így később a hazatérő férj kinyitotta a ládát. Letérdepelve imádkoztak, és reggel megmutatták a fénylő ostyát a papnak. A pap körmenetben vitte a templomba.
• Offida – 1273. Egy asszony jóstól kér tanácsot a férjével való kapcsolatának rendezésére. A jós azt ajánlotta, süssön meg egy ostyát, porítsa és adja a férjének. Az asszony úgy tett, de az ostya hússá változott és bőséges vér jött belőle. Az asszony rémületében hamut és viaszt borított rá, de a vérzés nem állt el. Akkor az edénnyel együtt betakarva az istállóba rejtette.
• Walldurn – 1330. A misebor kiborult az oltár terítőjére, és a vérfolyamok között kirajzolódott Krisztus arca.
• Macerata – 1356. április 25. Az ostyából vér szivárgott ki, és egy hitetlenkedő papnak a kendőjére folyt. Nicoló da San Martino püspök a vizsgálatot elvégezte, és egy pergamenre ráírták a vizsgálat eredményét és bevarrták a kendő sarkába: "Itt hullott a mi Urunk Jézus Krisztus Vére. Az Úr 1356. évében, április 25-én."
• Ludbreg (Horvátország) – 1411-ben egy pap kételkedett az átváltoztatás valóságában. A szentmise bemutatása alatt a kezében lévő kehely vérrel telt meg.
• Sokólka (Lengyelország) – 2008. októberében az Eucharisztia a halál bekövetkeztének pillanatában megmaradt emberi szívizommá változott.

Az Oltáriszentség mint egyedüli táplálék

Több olyan embert ismer az egyháztörténelem, akiknek életük egy szakaszában (néhány hétig, de akár évekig vagy évtizedekig) egyetlen táplálékuk a rendszeres (többnyire napi) szentáldozás volt. Az ismertebb nevek:

• Flüei Szent Miklós (1417–1487)
• Boldog Emmerich Anna Katalin (1774–1824)
• Neumann Teréz (1898–1962)
• Pietrelcinai Szent Pio („Pio atya”; 1887–1968)

Források

• eucharisztia.hu
• szentkoronaradio.hu
• Dél-Korea 1995