Oliva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Olajfa
Olajfa (Olea europaea)
Olajfa (Olea europaea)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Olajfafélék (Oleaceae)
Nemzetség: Olajfa (Olea)
Faj: O. europaea
Tudományos név
Olea europaea
L., 1753
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Olajfa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Olajfa témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Olajfa témájú kategóriát.

Az olajfa vagy európai olajfa (vagy oliva, latinul Olea europaea) az olajfafélék családjában (latinul Oleaceae) az olajfák nemzetségének (latinul Olea) egyik faja. A Földközi-tenger keleti medencéjének (Levante) partvidékein őshonos, de már az ókor folyamán elterjedt Délkelet-Európában, Ázsia nyugati részein (Észak-Irántól a Kaszpi-tengerig) és Észak-Afrikában. Névadója az olajfaféléknek, mint az orgona, a jázmin és a kőrisfélék. A név már a görögök mükénéi korából ismert, a lineáris B e-ra-wa alakjából levezethető a görög nyelv ἐλαία (elaia) szava, amelyből a latin oliva és rengeteg más nyelv olaj jelentésű szava származik.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örökzöld, fatermetű vagy cserje, fás szárú növény. Magassága ritkán haladja meg a 15 métert, átlagosan 8-15 méteres. Törzse egyenetlen és bütykös. Levelei ezüstös zöldek, nyúlánkan hosszúkásak: 1–3 cm szélesek és 4–10 cm hosszúak. Virágai kicsik és fehérek. Termése 1–2,5 cm hosszú, vékony húsú, olajbogyónak nevezett csonthéjas termés.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A termés mezokarpiumából préseléssel kinyert zsírosolaj a népszerű olívaolaj (Oleum olivarum). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szerepel levéldrogja (Olivae folium), mely oleuropaein hatóanyagot tartalmaz. [1][2]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Olajfa levél (pdf). OGYI. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  2. Dános Béla. Farmakobotanika. 3. javított kiadás, Budapest: Argumentum, 286. oldal (2006). ISBN 963 446 204 9

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]