Nemfunkcionális tesztelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nemfunkcionális tesztelés egy szoftveralkalmazás vagy rendszer nemfunkcionális követelményeinek tesztelése: inkább a rendszer működési módját, és nem pedig az adott rendszer sajátos viselkedését teszteli. Ez ellentétes a funkcionális teszteléssel, amely azokat a funkcionális követelményeket teszteli, amelyek leírják a rendszer és összetevőinek funkcióit. A nemfunkcionális tesztek nevét gyakran használják felcserélhetően, mivel a nemfunkcionális követelmények között átfedés van. Például a szoftver teljesítménye tág fogalom, amely számos speciális követelményt magában foglal, például a megbízhatóságot és a skálázhatóságot.

A nemfunkcionális tesztelés a következőket tartalmazza:

  • Baseline tesztelés
  • Szabályossági tesztelés
  • Dokumentációs tesztelés
  • Tartóssági tesztelés
  • Terhelési tesztelés
  • Lokalizációs tesztelés, valamint nemzetköziesítési tesztelés
  • Teljesítménytesztelés
  • Helyreállítási tesztelés
  • Rugalmassági tesztelés
  • Biztonsági tesztelés
  • Skálázhatósági tesztelés
  • Stressztesztelés
  • Használhatósági tesztelés
  • Mennyiségi tesztelés

Hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Non-functional testing című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.