Nem félünk a farkastól

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem félünk a farkastól
Szerző Edward Albee
Eredeti cím Who's afraid of Virginia Woolf?
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Műfaj dráma
Kiadás
Kiadás dátuma 1962
Magyar kiadó Kriterion Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1974
Fordító Elbert János
Oldalak száma 149 (1974)

A Nem félünk a farkastól (Who's Afraid of Virginia Woolf?) Edward Albee 1961-62-ben írott drámája. A darab magyar színházi bemutatóján Gábor Miklós és Tolnay Klári játszotta a főszerepet. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a darab, Elbert János fordításában, az azonos című drámagyűjteményben, 1966-ban.

A színdarab[szerkesztés]

A darab címe egy angol nyelvterületen ismert dalocskára utal, amely a Walt Disney-féle Három kismalac című rajzfilmben hangzik el („Who's afraid of the big bad wolf?” - Ki fél a nagy, gonosz farkastól?). Ezt a szereplők kissé megváltoztatva idézik, arra lehet következtetni, hogy az egyetemi kertipartin énekelte valaki így: „Who's afraid of Virginia Woolf?” – Ki fél Virginia Woolftól? Ez szójáték az angol írónő farkast jelentő vezetéknevével. A magyar fordításban Elbert János egy másik ismert irodalmi személyiséget illesztett a dalba, így magyarul a szereplők ezt éneklik: „Nem félünk a farkastól, Goethe János Farkastól”.

Albee azt nyilatkozta a címről: „Leugrottam egy sörre egy éjjel, és láttam, hogy a mosdóban valaki szappannal ezt írta a tükörre: Who's afraid of Virgina Woolf?. A darab írása közben újra és újra beugrott ez a sor. És persze Virginia Woolf itt a nagy, gonosz farkast jelenti... ki fél a hamis illúziók nélküli élettől? Olyannak tűnt, mint az értelmiségiekre jellemző egyetemi vicc.”[1]

A főszereplőket Albee egy ismerős házaspárról mintázta, nevüket pedig George Washingtonról, az Amerikai Egyesült Államok első elnökéről, és feleségéről kapták.

Martha és George középkorú házaspár. A férfi docensként történelmet tanít az egyetemen, a felesége az egyetem rektorának a lánya. Egy szombati összejövetel során Martha apja megkéri őket, hogy ismerkedjenek össze jobban az egyetem legújabb tanárával és feleségével. Részeg túlbuzgalmában Martha azonnal át is hívja őket magukhoz, a pár hajnali kettő körül érkezik. A társaság folyamatosan iszik, a társalgást pedig Martha és George állandó veszekedése uralja. Sértegetéseikhez olykor a másik házaspárt is felhasználják, de gyakran gúnyolódnak rajtuk is. A darab dialógusának egyes részei azt sugallják, hogy az illúzió és a valóság közötti határ képlékeny, állandóan változik. A darab végén a címbéli dalocskára utalva Martha azt mondja, ő fél a farkastól, azaz az illúzióktól mentes élettől.

A szereplők[szerkesztés]

  • George: Középkorú (negyvenes) férfi, történelmet tanít New Cathage egyetemén. Megkeseredett, házasságában megalázott, karrierje középszerű.
  • Martha: 52 éves háziasszony, erőszakos, iszákos, elégedetlen. A New carthage-i egyetem rektorának a lánya. Állandóan piszkálja férjét sikertelensége miatt.
  • Nick: 28 éves biológiatanár az egyetemen, volt sportoló. Önző érdekember.
  • Honey: Nick felesége, 26 éves, ostoba lány. Rengeteg konyakot (brandyt) iszik, amitől gyakran lesz rosszul.

Tartalom[szerkesztés]

Kisded játékok[szerkesztés]

Martha és George egy késő éjjelig tartó házibuliról érkeznek haza, amit Martha apja, az egyetem rektora rendezett. Hajnali 2 óra van, Martha bejelenti, hogy még meghívta magukhoz az egyik új tanárt és feleségét. Apja kérése volt, hogy barátkozzanak össze velük. Martha rendet csinál, és az esti dalocskát énekli: "Nem félünk a farkastól, Goethe János Farkastól". Kicsit sértegetik egymást, de egyelőre játékosan. Amikor csöngetnek, George figyelmezteti a feleségét, hogy ne hozzon szóba egy bizonyos dolgot, ezt Martha nem veszi komolyan.

Megérkeznek a vendégek: Nick, az egyetem új tanára, és a felesége, Honey, egy fiatal, hebehurgya lány. George és Martha szinte csak sértő és gúnyos hangon szólnak egymásról és egymáshoz. A párt sem kímélik, George gúnyolódni kezd a fiatal lányon, a férfiben pedig nyilvánvalóan vetélytársat lát, ehhez mérten goromba vele.

Szóba kerül Martha apja, akit George kivételével mind dicsérnek. Martha szerint megéri a rektor lányát elvenni, George szerint nem annyira. Honey rosszul lesz, Martha kikíséri a mosdóba, de előtte megkéri a férjét, hogy ne huzakodjon Nickkel (akinek a neve egyébként nem hangzik el a darab során), George pedig Marthát kéri, hogy ne fecsegjen arról a dologról. A férfiak tovább beszélgetnek. George ellenségesen kérdezgeti a fiatal férfit, mire a fiatal tanár el akar menni, de George visszatartja. Nick azt mondja, nem szeretné beleártani magát mások viszonyába, mire George azt feleli, hogy a zenés ágyfoglalás itt egyetemi sport. Nick kérdésére, hogy George-éknak van-e gyereke, George kitérő választ ad. Kiderül, hogy Nick mégsem a matematika tanszéken van, ahogy Martha tudta, hanem biológus. George kifejti, hogy Nicknek biztosan sikerül majd, ami George-nak Martha akarata ellenére sem: átvenni a tanszékét.

Honey visszatér a mosdóból, és elmondja, hogy Martha mesélt neki a fiukról, hogy másnap lesz a születésnapja, amikor is hazalátogat. Erre George magában szidja Marthát, játékrontónak nevezi. Időközben Martha kihívó ruhát vett magára, leginkább Nick kedvéért. Folytatódik a házigazdák csipkelődése, Martha felváltva szidja a férjét, és hevesen dicséri Nicket. George kimegy a kamrába, és egy puskával tér vissza. Hátulról megcélozza neje fejét, de amikor meghúzza a ravaszt, csak egy esernyő ugrik elő a puska csövéből. Marthának tetszik a dolog, és csókot kér George-tól, amit meg is kap, de amikor a férfi kezét a mellére húzza, az elhúzódik.

Honey rákérdez Martháék fiára. Martha nem akar erről beszélni, George kikényszeríti belőle, de még a fiú szeme színében sem tudnak megegyezni. Martha elmeséli, hogy ismerkedtek meg George-dzsal, a tervét, hogy férjét apja segítségével az egyetem élére juttassa, és a terv kudarcát. Hogy ne hallja az asszony szidalmait, George Honeyt kezdei forgatni, közben a farkasos dalt énekli. A lány rosszul lesz, és kiszalad. Martha kimegy utána.

A férfiak magukra maradnak, és tovább beszélgetnek. Szóba kerülnek a feleségek, Martha mint nagyivó, és Honey, aki állandóan hány. Nick elmondja, hogy azért vette el Honeyt, mert teherbe esett, de kiderült, hogy csak álterhesség volt, az esküvő után a hasa lelappadt. Nick apósa pedig utazó prédikátor volt, aki sok pénzt gyűjtött, és nagy hozományt adott Honeyval.

George elmeséli egy élményét egy barátjával, aki véletlenül lelőtte az anyját. Ezzel a fiúval és egy társasággal ment egyszer kocsmázni, ahol is a gyilkos fiú "takonyakot" (burgin) rendelt, és az egész bár ezen nevetett. Ezt az estét George élete legszebb napjának nevezi. A fiúról még kiderül, hogy tanulóvezetőként balesetet okozott, ezzel apja halálát okozta.

George kihúzza Nickből, hogy a fiatal férfi hogyan akar érvényesülni az egyetemen a régi tanárok feleségein keresztül. George bevallott ellenségessége dacára azt tanácsolja a férfinak, hogy ne ragadjon le az egyetemi intrikákban, de az nem hallgat rá.

Walpurgis-éj[szerkesztés]

Filmfeldolgozás[szerkesztés]

Nagy sikerű film készült belőle 1966-ban Richard Burton és Elizabeth Taylor főszereplésével, Mike Nichols rendezésében. Az azonos című alkotást 13 kategóriában jelölték Oscar-díjra, ezek közül ötöt meg is nyert.[2] A film magyar szinkronját kiemelkedővé teszi, hogy a két főszereplőnek Kállai Ferenc és Ruttkai Éva kölcsönözte a hangját.[3]

Forrás[szerkesztés]

  1. William Flanagan (1966.). „The Art of Theater No. Edward Albee” (pdf). The Paris Review 4 (39). (Hozzáférés ideje: 2010. március 9.)  
  2. Who's Afraid of Virginia Woolf? (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. március 9.)
  3. Nem félünk a farkastól (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2010. március 9.)