Nekrotaxis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A nekrotaxis a kemotaxis egy speciális formája, melyben a jelenséget kiváltó kemoattraktáns molekulák elhaló, nekrotikus vagy apoptotikus sejtekből szabadulnak fel.[1][2] A jelenség vizsgálata kimutatta, hogy mind egysejtűek (például Paramecium), mind magasabb rendű élőlények egyes sejtjei (például a gerincesek fehérvérsejtjei) képesek az elhalt sejtekből származó kémiai jelek érzékelésére. A nekrotaxist kiváltó anyagok kémiai összetétele sok esetben még nem ismert, azonban egyértelműen kimutatott, hogy a kibocsátott anyagok kémiai jellegétől függően azok lehetnek vonzó vagy taszító hatásúak is a környező sejtekre,[3] mely a jelenség kórélettani jelentőségét jelzi.[4] A nekrotaxist vizsgáló modellkísérletek a célsejtek nekrózisát speciális eljárásokkal érhetik el. Ezek közül gyakran alkalmazzák a sejt(ek) lézeres besugárzását. A sejtek e jellegzetes migrációs válaszának leírására több matematikai modell is készült.[5]

Nekrotaxis

Források[szerkesztés]

  1. Bessis, M. (1964). „Studies on cell agony and death: an attempt at classification.”. Cellular Insury. Eds. DeReuck, A.V.S., Knight, J. (London, Churchill), 313. o.  
  2. Debru C. (1993). „A particular form of chemotaxis: necrotaxis. An historical view.”. Blood Cells 19(1), 5-19. o.  
  3. Ragot R. (1993). „Negative necrotaxis.”. Blood Cells. 19(1), 81-8. o.  
  4. Bessis M (1974). „Necrotaxis. Chemotaxis towards an injured cell.”. Antibiot Chemother. 19, 369-81. o.  
  5. Hu CL, Barnes FS. (1970). „A theory of necrotaxis.”. Biophys J. 10(10), 958-69. o.  

Külső források[szerkesztés]