Nádtoll
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A nádtoll (görögül: κάλαμοι kalamoi; egyes számban κάλαμος kalamos) íróeszköz, amelyet egyetlen nádszál vagy bambusz kivágásával és formázásával készítenek.
Történelem és készítés[szerkesztés]
Az ókori egyiptomi lelőhelyeken az időszámításunk előtti 4. századból találtak olyan nádtollakat, amelyek szabályos jellemzőkkel rendelkeznek, mint például a hasított hegy. A nádtollal papiruszra írtak, és az ókorban a leggyakoribb íróeszköz volt. Mezopotámiában és Sumerban a nádtollak hegyét agyagtáblákba nyomták, hogy írásos feljegyzéseket készítsenek ékírással.
A nádtoll elkészítéséhez az írnokok egy körülbelül 20 cm hosszú, sértetlen náddarabot használtak, és a hegyesre vágott végét egy ideig vízben hagyták. Ez biztosította, hogy a toll ne törjön szét vágáskor. Egy sor vágást készítettek, addig vágták a toll hegyét, amíg az elég lapos és hegyes nem lett. A hegyes végét ezután levágták, nem túl messze a hegyétől, hogy írásra alkalmas négyzetes véget alakítsanak ki. A végén behasították, amely primitív tintahordóként működött, mindaddig, amíg megfelelő hosszúságú lett. Ügyeltek arra, hogy ne hosszabbítsák meg túlságosan, mert fennállt a veszélye, hogy a toll kettétörik. A nádtollak készítésében való jártasság fontos volt a korai írnokok számára a toll csekély tartóssága miatt.
A nádtollak merevebbek, mint a madártollakból kivágott tollak, és nem tartják meg sokáig az éles hegyüket. Ez oda vezetett, hogy madártollból készült tollakkal váltották fel őket. Mindazonáltal a nádtoll képes merész vonásokra, és továbbra is a kalligráfia fontos eszköze.
A nádtoll a művészetben[szerkesztés]
Bár a madártollból készült tollak a középkorban nagyrészt felváltották a nádtollakat, a modern művészek időről időre a nádtoll erőteljes vonásait preferálták. A 19. század végéig a legtöbb műalkotást gazdag mecénások vagy olyan intézmények rendelték meg, mint például az egyház. Ennek megfelelően az elfogadott témák hagyományosabb ábrázolása volt a legnépszerűbb és a legszélesebb körben elfogadott. A 19. század folyamán a társadalmi és kulturális változások az irodalomban és a művészetben is megmutatkoztak. Ezzel a művészek különféle módokat kezdtek felfedezni elképzeléseik kifejezésére és saját személyes stílusuk kialakítására. Vincent van Gogh a nádtoll erőteljes vonását kihasználva, barna tintával és grafittal kombinálva, egy más stílusú rajzot hozott létre.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Reed pen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.