Monasterboice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Monasterboice
Közigazgatás
OrszágÍrország
TelepülésLouth megye
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Monasterboice (Írország)
Monasterboice
Monasterboice
Pozíció Írország térképén
é. sz. 53° 46′ 40″, ny. h. 6° 25′ 02″Koordináták: é. sz. 53° 46′ 40″, ny. h. 6° 25′ 02″
A Wikimédia Commons tartalmaz Monasterboice témájú médiaállományokat.

Monasterboice (Mainistir Bhuithe) Írország, Louth megyében, Droghedától 13 km-re északra, az M 1-es útról letérve, a településtől déli irányba haladó mellékúton érhető el. A ma is használatban levő temetőjében volt az 5. században alapított monostor. Az emlékhely ennek a monostornak egyes épületmaradványait, valamint az épségben megmaradt 9-10. századtól készített nagykeresztjeit foglalj magába, s erről híres. Valószínűleg saját kőfaragó műhelye is volt, hiszen az országban több olyan kőkereszt is található, amely az itteni keresztek mintájára készült.

A környezet[szerkesztés]

Kelta keresztek csoportja

A temetőkert emlékhellyé alakított területe az említett összekötő út mellett található (átellenes oldalon parkolók és időszakosan működő turista-kiszolgáló pavilon áll). A temetőkert jelenleg is működő, nyilvánosan megtekinthető, bejáratánál tábla és kerámialapokra festett tájékoztató térkép található. A temető jelentős kiterjedésű, folyamatosan használatban volt/van. A különböző korú és típusú síremlékeken túl található még itt egy templomrom és egy lefedetlen kerek-torony is. 1.) 2.)

A monostor története[szerkesztés]

Mint a helyben talált számos ír kora keresztény emlék is megerősíti, a monostort Szt. Buithe (meghalt: 520) és Szt. Patrik alapította az i. e. 5. században. (A keresztény hagyományok Szt. Buithé-től származtatják a Bóinne folyó elnevezését is. Eszerint a szent ennél a folyónál - az égből leeresztett létra segítségével - ment fel a mennyországba.) A monostornak kiemelkedő szerepe volt a kora-ír kereszténység kialakulásában és szervezeti rendszerének létrejöttében. A monostort és települést 968-ban foglalták el a vikingek, amikor a tarai kelta nagykirályt, Donalt legyőzték. Az írországi kereszténység spirituális központjának szerepét a Monasterboice szomszédságában alapított ciszterci- rendű Mellifont Abbey vette át 1142-ben, s ettől kezdve az itteni monostor jelentősége lehanyatlott.

Kulturális értékei[szerkesztés]

A területén kialakult temető őrzi a régi létesítmények romjait, emlékeit, s ugyanakkor folyamatosan - jelenleg is - temetőként használatban van. Főként ennek köszönhető, hogy a temetkezési emlékek történelem során végbement szerkezeti- és stílusbeli fejlődését és (át)alakulását e helyszínen szemléletesen figyelhetjük meg.

1. sz. "Muiredach nagykeresztje"[szerkesztés]

Az itteni nagykeresztek közül a legismertebb és a látványosabb. Vaskos, 3 méter magas. Szerkezetileg a nagykeresztek klasszikus tagolódásához híven: talapzatból (bázis), körmotívumba fogott kereszttel díszített középpillérből és fejezetből (kősapka) áll. A fejezet egy ház alakú ereklyetartó kőből készült változata, templomot ábrázol, tetején még cserépfedés is látható. A szakirodalom általánosan az Írországban készített legszebb "Biblia-kereszt"-nek tekinti (a felületén kialakított bibliai tartalmú reliefek miatt).

Muiredach-kereszt

Pontos datálása problémákat vet fel. A kereszt lábazatán szerepel a felállíttató neve: („Egy ima Muiredachért, A kereszt készítőjéért”) Mivel azonban két Muiredach apát is létezett, biztonsággal nem tudjuk, hogy melyik is állíttatta (az egyik 844-ben, a másik 921 vagy 622-ben halt meg). A kereszt esetében korábban a 10. századi, ma inkább a 9. századi keltezés felé hajlanak (P. Harbison (10.) A nagykereszt teljes felülete főleg bibliai jelenetekkel, valamint kelta díszítőmotívumokkal és asztrológiai ábrákkal van tele. A kereszt reliefjei az időjárás viszontagságai ellenére annyira plasztikusak maradtak, hogy mondanivalóik érthetők és kidolgozottságuk élvezhető. A kereszt keleti oldalát díszítő reliefek mondanivalójának középpontjában az utolsó ítélet áll. A kereszt középpontjában az ítélkező Krisztus áll, a kereszt karjain az utolsó ítéletkor feltámadtak tömege sorakozik. Jézus jobb oldalán álló Sátán vasvillával tereli a bűnös elkárhozottakat a pokolba. A pillérfelület fonatmintával keretezett reliefmezőiben bibliai jelenetek találhatók: Háromkirályok imádása, Mózes vizet fakaszt a sziklából, Dávid és Góliát harca, Ádám és Éva bűnbeesése, mellettük az Ábel meggyilkolására készülő Káin ábrázolásával. A nyugati oldal reliefjének főtémája az „Új Testamentum”, Krisztus születése illetve megfeszítése. Az oszlop alsó részén Jézust ábrázolja az apostolokkal, mely a jézusi kérdést szimbolizálja: "Miért szomorkodtok?", valamint Tamás hitetlensége elevenedik meg, majd további alakok szerepelnek, mint János evangélista, Szt. Péter és Szt. Pál, stb. A kereszten ábrázolták remete Szent Antalt és remete Szent Pált, az ír szerzetesek két nagy példaképét. 3.) Az ezerévnyi erózió a talapzatot erősebben megviselte. Ezért a rajta található reliefek értelmezése nem tekinthető kizárólagosnak. Néhány groteszk figurát is ráfaragott a kereszt készítője, mint például az utolsó ítéletkor a gonosz lelkeket alfelüknél a pokolba rúgó ördögöcskét, vagy az egymás szakállát tépő két bűnt.

2. sz. nagykereszt[szerkesztés]

A nagykereszt (lásd a nyitóképen) díszítése nagyon szép, elegánsan síkban tartott, szalagmintás arabeszk-hatású. Ez a szintén vaskos termetű nagykereszt a18-19. századból származhat, amikor az ír nemzeti mozgalmak hatására felújuló romantikus középkori (és katolikus) hagyománytisztelet a monumentális temetődíszítésekben is visszacseng.

2. sz. Kelta Nagykereszt

A nagykereszt szerkezeti tagolódása az 1. számúéval egyező, sisakja egyszerűbb, csak sátortetőt ábrázol. Reliefdíszítéséből teljesen hiányzik az alakos ábrázolás. Előképe a 8. században készített Ahenny nagykeresztje lehetett, mert itt is a kelta fém- és ékszerdíszítésnél megszokott átfonódó szíj- és spirálmintákkal találkozunk. A kőkereszt nyugati oldala teljesen puritán, a felületek fonatmintás keretezésén kívül csak - a keleti oldalon is megtalálható - a kereszt karjain és közepén elhelyezett öt félgömb-mintát találjuk (az ötös szám kelta mitológiából származó misztikus szám).4.)

3. sz. nagykereszt[szerkesztés]

A temetőkert középtáján található, sötétszínű, gránit-kőből készült nagykereszt jó fizikai állagú, de az írországi tiszta levegő miatt zuzmófoltos. A nagykereszt korbeazonosítása - a lábazati szövegmező olvashatatlansága miatt - lehetetlen. Szerkezeti vonatkozásban eltér mind az 1., mid az 5. jelű nagykereszttől, ugyanis a sisak- és kereszttel díszített pilléreleme egybefaragott. A lábazati (bázis)-elem lényegesen magasabb az előbbiekénél, így környezetéből reprezentatívan kiemelkedik. A nagykereszt díszítése kizárólag stilizált, könnyen áttekinthető kelta egymásba font szalagmotívumokból áll. Főmotívuma a keleti oldali keresztmező közepén elhelyezett, szalagdíszből formált Krisztus-embléma: „IHS”. A pillér felülete reliefmezőkre osztott, egyik-másikának szalagfonatában ír-kelta módra elrejtett kereszt-motívummal. 5.)

4. sz. nagykereszt[szerkesztés]

5. sz. Long Cross

A temetőkert déli szélén található nagykereszt talapzatán található felírás szerint 1925 körül állíthatták. Szerkezeti tekintetben – hasonlóan a 3. számúhoz – a sisak-és pillérelemet egybe faragva alakították ki. A nagykereszt díszítése alapvetően dekoratív, a mezőszélek fonatszegélyezésén belül további elkülönülő mezőkre osztott. A főmotívum mindkét oldalon a kereszt-elemen elhelyezett ötös (rituális számú) domborulat, s ezek különlegessége, a rajtuk alkalmazott őskelta fémművességből származó „triskelés” (hármasforgós bevágás). E nagykereszt sajátos jellegét a viszonylag modern összhatáson belül megjelenő ősi kelta(ír), átvitt allegorikus értelmet is hordozó elemek alkalmazása adja, mint például a legalsó ábramezőben megjelenő fonatvégi sárkány(vagy kígyó-)fejek.6.)

5. sz. „Hosszú Kereszt”[szerkesztés]

Írország legmagasabb, 6 és fél méteres hosszúkeresztje (West–, vagy Tall Cross néven is említik) a két régi templom bejáratánál sokkal rosszabb állapotban maradt meg, mint az előzők, de még így is, sudár magasságával a körbevevő térség dinamizmust sugárzó, monumentális középpontját képezi.

Szerkezeti kialakítását tekintve – feltehetően nagyobb és karcsúbb méretei miatt – az előzőktől eltérően - a középső, kördíszítés-keresztes pillérét két külön elemként alakították ki és kőcsappal a helyszínen kapcsolták össze. Ez most, az időjárás okozta erózió hatására markánsan kirajzolódik. A nagykereszt díszítésének mondanivalója hagyományos, a Muiredach-kereszt témáihoz hasonló ábrái közül sok még most is jól kivehető. A Keleti oldal főmotívuma itt is az utolsó ítélet, a nyugatin pedig Krisztus keresztre feszítése.

Az Ó- és Újszövetség epikus mondanivalóját hordó faragott pillérmezők a mintegy ezeréves klímahatások miatt nehezen értelmezhetők, de jellegzetes módon - talán éppen az ábrák mállása és el-életlenedése következtében – összhatásukban az ősi ír-kelta vonaldíszítés jellegéhez és elvonatkoztató értelmezéséhez közelítenek (l. részletkép). 7.) , 8.) ,9.)

Befejezetlen kereszt[szerkesztés]

A temetőkert északkeleti-, félreeső részén egy fémkerítéssel lehatárolt sírmezőt olyan magas (az 5-öshöz hasonló méretű) kőkereszt díszíti, amelynek félbemaradt kialakítása szembetűnő. A kőkereszt nyugati oldalán a keresztmezőben kifaragott „Keresztre feszítés” motívumán kívül más díszítés hiányzik. A félbehagyás oka nem ismert. Az ilyen módon befejezetlenül felállított kereszt kapcsán felvetődhet a kérdés, hogy egyes, nagyméretű nagykereszteket – nehéz és sérülésveszélyes mozgatásuk elkerülése érdekében – esetleg nem műhelyben, hanem „in situ” faragták-e a kőfaragó mesterek?

Kerek torony csonka romja[szerkesztés]

Mint általában az írországi kora középkori monostorokban Monasterboice is rendelkezett egy védelmet, értékmentést szolgáló kerektoronnyal. Ezek hagyományos kialakítása, éghetetlen anyagból (kőből) való kivitelezésük, magasban elhelyezett, elzárható bejáratuk szinte típusszerű. A monasterboicei ma romként áll a temetőkert nyugati részében.10.)

Templomromok[szerkesztés]

A hajdani monostor két temploma közül az egyik falmaradványai az 5-ös számú „Tall Cross” szomszédságában áll. Megtekintésre érdemes részei az idők folyamán eltűntek. A másik templom a temetőkert folyamatos betelepülése miatt ma már nem is látható. 11.)

Kőbe faragott napóra[szerkesztés]

Egy 8. század környékén kőbefaragott napóra látható még a templomkertben. Vélhetően ez nem síremlékként került ide, hanem gyakorlati haszna a kolostorlakók számára mutatott naponkénti idő előrehaladását szolgálta..

Egyebek[szerkesztés]

Monasterboice történelmi-, illetve ír nemzeti, vallástörténeti jelentősége mellett kiemelkedő helyet foglal el az ír művészet- és kultúrtörténet vonatkozásában. Ennek legszembetűnőbb dokumentumai ma kőbefaragott írásokként jelennek meg. Az itt található ősi ír-kelta síremlékek jelentőségével vetekszik az a tény, hogy ezen a helyszínen nemcsak ezek megtekintésére nyílik lehetőség, de az általuk megfogalmazott és alkalmazott technikai, stílusbeli (eszmei) eszköztár történelem folyamán létrejött változásai, újraalkalmazásuk és újrafogalmazásuk is elénk tárul.

A tételesen felsorolt kőemlékeken kívül számtalan, hasonló, vagy más formára – például kőlapokra – kisebb-nagyobb részletekben átvett, vagy továbbgondolt motívumaik az ír-kelta díszítőművészet évszázadokon át fennálló – a mindenkori értelmezések szerinti – jól/rosszul való alkalmazásának folyamatosságát reprezentálják, s remélhető, hogy előbb/utóbb ennek ilyen módon való kutatására, értelmezésére is sor kerülhet.

Szakirodalom[szerkesztés]

  • (1) Sean Dufy (szerk.): ATLAS of IRISH HISTORY (2.ed.) - G. Macmillan 2000. ISBN 978-0-7171-3093-1
  • (2) Peter Zöller: IRLANDS ERBE - G. Macmillan, 2001. ISBN 0-7171-3208-0
  • (3) Nathaniel Harris: HERITAGE of IRELAND – Bounty Books, 2006. ISBN 0-7537-0556-7
  • (4) Kevin Eyres: THE SECRETS of IRELAND – Star Fire Books, 2006. ISBN 1-84451-466-8
  • (5) L. Gerard – S.T. Perry: Írország (Utikönyv) Panemex-Grafo 2006. ISBN 963-949-154-3
  • (6) J-P. Mohen: Standing Stones (3. kiad.) - Thames & Hudson, 2004. ISBN 0-500-30090-9
  • (7) Christiane Eulére: The Celts First Masters of Europe (4. kiad.) - Thames & Hudson, 2004. ISBN 0-500-30034-8
  • (8) J-B. Duroselle: Európa népeinek története – Officina Nova, 1990. (ISBN ?)
  • (9) Städten des Kulturerbes in Ireland 2007. (www.heritageireland.ie)
  • (10) Lloyd és Jennifer Laing: Kelta művészet - Glória K. 2006. ISBN 963-9283-96-7

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Monasterboice&oldid=25485491”