Minnesang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A minnesäng a trubadúrköltészet német megfelelője, a középkori világi irodalomhoz tartozó ág.[1]

Művészetükre a népköltészethez tartozó májusdalok, tavaszköszöntők jelentős hatást gyakoroltak. A minnesängekben a természet és a szerelem a leggyakoribb témák, a múlt és a jövő szerelmeivel összefüggésben az erotika is megjelenik. Az irányzat ápolói, a minnesängerek általában a trubadúrokhoz hasonlóan lovagok voltak, bár a XIV. századtól megjelentek közöttük az iparosok, kereskedők, városi polgárok is. A céhek mintáját követve mesterdalnok-iskolákat hoztak létre, és emellé társultak az évente megrendezett dalnokversenyek is.[2]

A szűkebb értelemben vett minnesäng csak az udvari szerelmet megéneklő dalokat jelentette, később az egész XII-XIII. századi német irodalomra használták ezt a kifejezést. Az irányzat jellemzői provanszál hatást mutatnak.[3]

Jelentősége[szerkesztés]

A minnesäng már áttöri a lovagi líra szigorú, távolságtartó magatartását, és többször a valós, beteljesült, boldog szerelem jelenik meg. Ez a szemlélet már mellőzi a korabeli vallási normákat is. A stílusból adódóan kevés az allegória.[2]

Híres minnesängerek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Zsonglőrök, trubadúrok, minnesängerek. (Hozzáférés: 2016. január 23.)
  2. ^ a b Pethőné Nagy, Csilla.szerk.: Méhes Edit: A középkor irodalmából, Irodalom 9., lektorálta Arató László. ISBN 978-963-19-7458-4 
  3. Britannica Hungarica nagylexikon, 18