Meskó Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Meskó Zoltán
Született Felsőkubini Meskó Zoltán
1883. március 12.
Baja
Elhunyt 1959. június 10. (76 évesen)
Nagybaracska
Állampolgársága
Házastársa Drescher Margit (18871971)[1]
Gyermekei három gyermek
Foglalkozása
Iskolái Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia
Katonai pályafutása
Ország  Osztrák–Magyar Monarchia
Háborúi, csatái első világháború

Felsőkubini Meskó Zoltán (Baja, 1883. március 12.Nagybaracska, 1959. június 10.) magyar katona, politikus, az első magyar nyilaskeresztes párt, a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkás Párt (MNSZFMP) megalapítója.

Élete, munkássága[szerkesztés]

A köznemesi származású felsőkubini Meskó család sarja. Édesapja, felsőkubini Meskó László, édesanyja Debnárik Etelka (18451909),[2][3] Anyai nagyszülei Debnárik Ignác és Domsits Julianna voltak.

A Mährisch-Weisskirchen-i császári és királyi katonai főreáliskolában végezte középfokú, majd Bécsben a Katonai Műszaki Akadémián (Technische Militärakademie) felsőfokú tanulmányait. 1904-ben hadnaggyá avatták. Az első világháború alatt az olasz fronton szolgált. 1917-ben hazajött, majd országgyűlési képviselő lett az Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt színeiben. 1918-ban a kommunisták elől Szerbiába menekült, később Szegedre ment, ahol részt vett a Nemzeti Hadsereg megszervezésében. A Friedrich-kormányban földművelésügyi államtitkár volt. Aktív politikai életet folytatott. Az ő nevéhez fűződik a Névmagyarosító Társaság megszervezése.

1932-ben megalapította a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves- és Munkás Pártot, amely Magyarországon elsőként alkalmazta a nyilaskeresztet és a zöld inget jelvényéül. 1933-ban lemondott pártjának vezetéséről, de a második világháború alatt ő szerkesztette a Nemzet Szava című hetilapot. A háborúba lépés ellen tiltakozott, majd később a német megszállás ellen is. Budapest ostromakor nem menekült el, a város elfoglalása után a szovjetek letartóztatták. 1945 januárjában a budapesti népbíróság első fokon 5 évre, másodfokon életfogytiglani börtönre ítélte a Nyilaskeresztes Párt megalapításáért, és azért, hogy országgyűlési képviselőként nem akadályozta meg Magyarország belépését a háborúba. 1956-ban amnesztiával szabadult. Börtönbüntetése idején egy ideig Kádár Jánossal volt egy cellában. 1957-ben újra letartóztatták, de 1959. május 31-én, Kádár külön engedélyével szabadult. Szabadságát azonban nem élvezhette sokáig; alig tíz nappal a börtön elhagyása után meghalt.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Feleségül vette Drescher Margit (18871971) kisasszonyt.[1] A házasságból született:

  • Meskó Lajos piarista, az újmisés
  • Meskó Béla medicus
  • Meskó Imre VIII. gimnáziumi tanár

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Bp., Heraldika Kiadó, 2006.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001.
  • Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
  • Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997.
  • Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6  
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8