Melchior Broederlam
| Melchior Broederlam | |
 | |
| Született | 1355 Ypres |
| Meghalt | Ypres |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Melchior Broederlam témájú médiaállományokat. | |
Melchior Broederlam 14-15. századi flamand festő volt. A művészt a Jan van Eyck előtti generáció legfontosabb festői között tartják számon.
Pályafutása[szerkesztés]
Születési ideje és helye ismeretlen, de a feltevések szerint az 1350-es években látta meg a napvilágot Ypres-ben. A művészet alapjait valószínűleg egy helyi stúdióban sajátította el, és valószínűleg néhány évet Itáliában is eltöltött, ahol a firenzei és sienai művészetet tanulmányozta.[1] A megmaradt feljegyzésekből tudni, hogy 1381-ben II. Lajos flamand gróf udvari festője volt, három évvel később, munkáltatója halála után, II. Fülöp burgundi herceg alkalmazásába állt. 1391-ben udvari festőnek nevezték ki.[2][1]
1386-ban megbízást kapott a gróf lánya, Margit díszkocsijának kifestésére. 1389 és 1390 között a hesdini kastély freskóit készítette el, 1393 februárjától pedig a champmoli karthauziánus kolostor oltárképe ajtóinak külső felületére szánt festményeken és a faragott alakok színezésén és aranyozásán dolgozott ypres-i műhelyében. A munkával 1398 nyarán végzett, és a feljegyzések szerint segített a műtárgyak becsomagolásában és helyszínre szállításában is. A burgundi herceg, elégedettsége jeléül, bőségesen megjutalmazta a művészt 1399 szeptemberében. 1406-ban megbízást kapott az elhunyt hercegi pár portréjának megfestésére a kortrijki Szűz Mária-templomban. A művész utolsó, a korabeli dokumentumokban fennmaradt említése 1409-ből származik.[2]
Mivel a középkorban a festőket mesterembereknek tekintették, Broederlam is számos ezzel összefüggő feladatot kapott, ilyen volt például Margit grófnő kocsijának díszítése, valamint öt faragott szék befejezése a hercegi udvarban. Ezen kívül más berendezési tárgyakat is kijavított, 1387-ben pedig a flotta feldíszítését irányította. II. Fülöp hajóját azúrkékre és aranyszínűre festette, a tatot címerpajzsok vették körbe, a vitorlákat pedig százszorszépek és az uralkodói pár kezdőbetűi díszítették.[3]
Értékelése[szerkesztés]
Festményei közül csak a két champmoli oltárkép maradt fenn, ezek ma a dijoni szépművészeti múzeumban láthatók. Festményeinek alapja tradicionális, de alakjainak némelyikét sikerült élettel megtöltenie. Jellemző volt rá az aranyozás kiterjedt használata.[2] Melchior Broederlamnak tulajdonítják a 13. századi itáliai festészet naturalizmusának egyesítését a bizánci keresztény művészet díszítéseivel és szimbolikájával.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Visual Arts
- ↑ a b c Flemish Primitives
- ↑ Huizinga 245-246. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Flemish Primitives: Dominique Deneffe. Melchior Broederlam. Flemish Primitives. Hozzáférés ideje: 2022. december 19.
- ↑ Huizinga: Johan Huizinga. A középkor alkonya. Európa Könyvkiadó (1979)
- ↑ Visual Arts: Melchior Broederlam. Visual Arts. Hozzáférés ideje: 2022. december 19.