Megfigyelői hatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Megfigyelő hatása szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A megfigyelői hatás (vagy megfigyelési effektus) azt jelenti, hogy a megfigyelő hatással van a megfigyeltre, és ez gyakran a megfigyelt jelenség vagy alany vizsgált jellemzőit is befolyásolja.

A fizikában[szerkesztés]

Ha makroszkopikus fizikai tárgyról van szó, ez a hatás jól tervezett és kivitelezett megfigyelésnél, mérésnél elhanyagolható.

A mikrovilágban viszont a megfigyeléssel (méréssel) komoly hatással vagyunk a megfigyelt objektumra.

Ha például egy elektron helyzetét és impulzusát egyszerre akarjuk meghatározni, még végtelenül pontos mérőeszköz esetén sem lehet tetszőleges pontossággal megmérni egyszerre a kettőt. Egy időben változó jel, mint a hanghullám esetén értelmetlen a frekvenciaspektrumra kérdezni egy adott időpillanatban, mivel a frekvencia mérése az ismétlődések mérése egy bizonyos időtartam alatt. Egy pontos frekvenciaméréshez a jelből elég hosszú (nem nulla) ideig kell mintákat vennünk. Ez mutatja, hogy az időpontosság elvész a jel frekvenciaspektrumának mérése során. Ez analóg az impulzus és a hely közötti kapcsolattal.

Van egy ekvivalens megfogalmazása is a határozatlansági elvnek, miszerint egy hullám energiamérésének bizonytalansága (az energia arányos a frekvenciával) fordítva arányos az ehhez szükséges idővel, ahol az arányossági tényező ugyanaz, mint a hely-impulzus határozatlansági reláció esetén. Ezt a problémakört fejti ki a Schrödinger macskája elnevezésű gondolatkísérlet is.

A pszichológiában[szerkesztés]

A megfigyelt emberek vagy állatok, amennyiben tudatosul bennük a tény hogy őket megfigyelik, akkor esetleg másképp viselkednek, mint ha arról nincs tudomásuk.


Hawthorne-effektus[szerkesztés]

Az alkalmazott pszichológia egyik legismertebb jelensége, amely nem egy személyről, hanem egy Chicagóhoz közeli helyről kapta a nevét. Elnevezése ma is használatos minden olyan munkahelyi változtatásnál, ahol a cél a teljesítmény növelése, az emberek fontosság érzetének növelése által.

A vizsgálatok 1924 és 1927 között lefolytatott kísérletsorozattal kezdődtek, a Western Electric Company Hawthorne-i részlegénél (amely az American Telephone and Telegraph társaság egyik leányvállalata volt). A kezdeti kutatások arra irányultak, hogy feltárják a munkahelyi világítás és a munkások termelékenysége közötti kapcsolatot, valamint a pihenőidő megváltoztatásának termelékenységre gyakorolt hatásait. A második kutatási szakasz befejezésével a kutatók felismerték, hogy a termelékenységben nem csupán a munkahely fizikai feltételei játszanak közre. A munkások azért is keményebben dolgoztak, mert feltételezték egyéni megfigyelésüket. Az ausztráliai Elton Mayo (1880–1949) részvételének köszönhető, hogy az eredmények hamarosan népszerűek lettek.

A kísérletet végzők a kísérlet túlzottan specifikus megtervezésével kedvezőbb körülményeket teremthetnek az alanyok számára, mint eredeti környezetük, emiatt a mért eredmények akár szélsőségesen jobbak lehetnek.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források, külső hivatkozások[szerkesztés]