Maros László
| Maros László | |
| Született | 1918. június 17.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1977. június 6. (58 évesen)[1] Halle |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | baleset |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Maros László (Budapest, 1918. június 17. – Halle, 1977. június 6.)[2] újságíró.
Élete[szerkesztés]
Maros (Munk)[3] Imre Ignác (1893–1944/1945) levelező, hírlapíró és Visontai Olga (1891–?) gyermekeként született.[4] Apja a Gabona és Terményújság című lap kiadója és felelős szerkesztője volt, azonban 1938-ban az újságot betiltatták, s őt magát 1944 decemberében látták utoljára egy ausztriai tanyán. Feltehetőleg munkaszolgálat közben vesztette életét. Szülei elváltak.
A budapesti VI. Kerületi Négyévfolyamú Báró Wesselényi Miklós Felső Kereskedelmi Iskolában érettségizett,[5] majd a Dante Könyvkiadónál lett újságíró gyakornok. 1939-ben került Az Újság szerkesztőségébe, ahol 1940-ig dolgozott. A második világháború alatt zsidó származása miatt többször behívták munkaszolgálatra. 1944 őszén Szászrégenben román–magyar nyelvű hetilapot alapított Egyenlőség – Egalitatea címmel.[6] 1945-ben alapító tagja volt a Világosság című napilapnak és 1948-ig a közgazdasági, majd a törvényszéki rovatát vezette. A két munkáspárt egyesülése során rövid ideig a Szabadság szerkesztőségében dolgozott. 1948-as megalakulásától 1956-ig az Esti Budapest rovatvezetője volt. 1956. december 17-től az Esti Hírlap sportrovatának helyettes vezetőjeként tevékenykedett. 1957–1959 között a Kossuth Kiadónál, 1959-től ismét az Esti Hírlapnál dolgozott. Közlekedési balesetben vesztette életét.
Hamvasztás utáni búcsúztatóját a Farkasréti temetőben tartották. Az Esti Hírlap szerkesztősége, a Hírlapkiadó Vállalat és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Paizs Gábor, az Esti Hírlap főszerkesztő-helyettese, a barátok és a pályatársak nevében Turi András, a Hétfői Hírek olvasószerkesztője vett tőle végső búcsút.[7]
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Szocialista Munkáért Érdemérem (1954)[8]
- Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozata (1973)[9]
Művei[szerkesztés]
- Így láttam a kapuból (1–2. kiadás: Budapest, 1963, 3. kiadás: Budapest, 1964)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Maros László, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10089.htm
- ↑ „Elhunyt Maros László elhunyt”, Magyar Nemzet, 1977. június 8., 7. oldal (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 91924/1916. Forrás: MNL-OL 30800. mikrofilm 682. kép 1. karton
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1346/1915. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ Iskolai értesítők, Budapest – VI. ker. községi felső kereskedelmi iskola
- ↑ Markó Béla. „Szeretni, becsülni egymást”, Vörös Zászló, 1972. augusztus 23., 2. oldal (Hozzáférés: 2021. július 23.)
- ↑ „Elbúcsúztattuk Maros Lászlót”, Esti Hírlap, 1977. július 28. (Hozzáférés: 2021. július 26.)
- ↑ Magyar Közlöny, 1954. december 17. (103. szám)
- ↑ Magyar Közlöny, 1973. november 13. (77. szám)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3