Mancipatio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A mancipatio az ókori római jogban a tulajdonjog megszerzésének ünnepélyes módja volt. Látszólagos vételi ügylet alakjában öt tanú és egy mérlegtartó (libripens) jelenlétében történt. A vevő megfogta a dolgot - ha ingó volt - bizonyos ünnepélyes szavak kíséretében, egy ércdarabbal - mely a vételár jelképéül szolgált - ráütött a mérlegre, s az ércdarabot átadta az eladónak. Azért: vétel per aes et libram (érc és mérleg útján). Olasz földön fekvő ingatlanokat (praedia in italico solo), rabszolgákat, vonó és teherhordó állatokat csakis mancipatio által lehetett tulajdonul megszerezni. Az egyszerű átadás (traditio) nem volt elégséges. Ezeket a dolgokat res mancipi-nak nevezték, ellentétben a res nec mancipi dolgokkal, amelyeket átadással meg lehetett szerezni.

A mancipatio intézményét, amelyet már a posztklasszikus időkben is igen ritkán használtak, Iustinianus törölte el.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]