Mahr
Az iszlám kultúrában a mahr (arab írásmóddal: مهر;, további átírásai: mehr, meher vagy mahrieh) azt a pénzösszeget jelöli, melyet az esküvőt (nikah-t) megelőzően a vőlegénynek a menyasszony számára ki kell fizetnie. Bár a mahr általában pénz, lehet bármilyen értékes ajándék is, amibe a menyasszony beleegyezik, úgy mint ékszer, háztartási eszközök, bútorok, vagy akár egy lakás (a vőlegény eleve köteles lakhatást biztosítani a jövendő felesége számára, de adott esetben a lakás a nő tulajdonát képezheti), vagy akár egy gyümölcsöző üzleti vállalkozás, mellyel a nő rendelkezik és amelyet saját belátása szerint vezethet.
Értelmezése[szerkesztés]
A mahrt gyakran fordítják hibásan hozománynak (amely a latin jogban donatio propter nuptias néven szerepel) például Korán fordításokban. Ennek oka általában az, hogy a fordító hibásan értelmezi a „hozomány” szót. Az „ajándék” egy másik lehetséges elfordítás. A mahr minden muszlim szokások szerint megkötött házassághoz elengedhetetlenül szükséges, tehát nem ajándék.[1]
A mahr tehát gyakran szerepel hozományként, de ez félrevezető. Az iszlám nem ismeri a hozomány fogalmát. A hozomány (dos dotis a latinban) nem azonos jelentésű szó, hiszen azt a pénzt vagy birtokot jelöli, amelyet a női fél hoz a házasságba, és általában a menyasszony családja fizeti ki. Az iszlám házasságokban efféle hozzájárulások a feleség részéről csak akkor fogadhatóak el, ha a mahr már kifizetésre került.
Amennyiben a házassági szerződés nem határoz meg pontos mahrt, a vőlegénynek akkor is kötelessége egy bizonyos összeg fizetése, melyet általában a menyasszonnyal azonos társadalmi státuszú nők által kapott mahr határoz meg.[2] A mahr szükségességét több helyen említi a Korán és a Hadith[3] és bár maximális limit nincs az összeget illetően, a minimum egy olyan mennyiség, amellyel a leendő feleség képes lenne fenntartani magát a férj halála vagy válás esetén.
A mahr több részletben történő kifizetésére is van lehetőség, amennyiben a házasság előtt erre kölcsönös megegyezés születik. Ebben az esetben a vőlegény az összeg egy részét a szerződés aláírásakor fizeti ki, (ezt arabul mu'qadamm-nak (مقدم,) nevezik), a másik felét pedig egy előre meghatározott időpontban (ennek a neve mu'akhaar (arabul: مؤخر, szó szerinti fordítása: késleltetett). Fontos megjegyezni, hogy a vőlegény egy ilyen típusú egyezmény megkötése mellett is kötelezett a teljes összeg kifizetésére.[4]
Utalások más iszlám szövegekben[szerkesztés]
Az Iszlám Enciklopédia a mahr-t tárgyaló bekezdésében ezt írja: „A Bukhari hagyományán alapulva, a mahr elengedhetetlen a házasság jogi érvényességéhez. A mahr nélkül kötött házasságok automatikusan érvényüket vesztik.[5]
A Hadith (Mohammed tanításai) szerint a mahr az az összeg melyet házasságkor (nikah) a vőlegény kifizet a menyasszonynak. Ennek egy része később is átadható, a felek megegyezése szerint. A mahrt a feleség kedve szerint elköltheti.[6] Lehet készpénz, ékszer vagy bármilyen más értékes tárgy.
Modern említések[szerkesztés]
2003-ban publikált cikkében Rubya Mehdi a mahr kultúráját elemzi a muszlim közösségekben.[7][8]
A mahr egyfajta biztosítás a feleség számára a férj halála vagy a férj által kezdeményezett válás esetére.[9]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Mahr című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Kecia Ali, Marriage in Classical Islamic Jurisprudence: A Survey of Doctrines, in THE ISLAMIC MARRIAGE CONTRACT: CASE STUDIES IN ISLAMIC FAMILY LAW 11, 19 (Asifa Quraishi & Frank E. Vogel eds., 2008).
- ↑ PEARL & MENSKI, supra note 11, 7-16, at 180.
- ↑ http://www.islamswomen.com/marriage/fiqh_of_marriage_6.php
- ↑ The Islamic Institution of Mahr and American Law Archiválva 2013. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben by, Richard Freeland, Gonzaga University
- ↑ M. Th Houtsma (31 December 1987). E.J. Brill's First Encyclopaedia of Islam, 1913-1936. BRILL. p. 137. ISBN 978-90-04-08265-6. Hozzáférés ideje: 7 June 2012.
- ↑ Joseph Schacht, An Introduction to Islamic Law, 2nd impression, (New York: Oxford University Press, 1982), p. 167
- ↑ "Danish law and the practice of mahr among Muslim Pakistanis in Denmark". International Journal of the Sociology of Law (Elsevier) 31 (2): 115–129. 2003.
- ↑ "Mahr" in Oxford Islamic Studies Online. [2013. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- ↑ L-Moriscos - Page 137, M. Th. Houtsma