Mérens
| Mérens | |
 | |
| Mérens | |
| Származási hely |  Franciaország |
| Vérmérséklet | Melegvérű |
| Szín | Fekete, téli szőrzete rozsdabarna |
| Testfelépítés | Nyaka rövid, marja közepes nagyságú, háta hosszú erőteljes. |
| Jellemzők | Kemény, ellenálló, igénytelen, és az igen szélsőséges időjárást is könnyen elviseli |
| Marmagasság | 135–150 cm |
| Fejforma | Feje finom csontozatú, homlokán dús üstökkel. |
| Eredete | Prehisztorikus idők |
| Élettere | Magas hegyi legelők |
| Hasznosítása | Gazdasági, lovassportok |
| Jegyzet | |
| Keleti, arab vérvonal befolyás | |
A Mérens pónilovat vagy más néven ariegeoist Franciaországban tenyésztették ki, a Pireneusok keleti felén. Nevét a Ariège folyóról kapta, hegyvidéki póniként is nevezik, mivel élettere a Franciaország és Spanyolország közötti magas hegyek völgyei. Tenyésztéskörzete csupán néhány falura korlátozódik, mint Perles, Castellet, Savignac, Vayehis, Orgeix. 1997-ben a SHERPA szövetség,[1] egy ajándék egy fiatal Mérenst adományozott Tony Blair brit miniszterelnöknek, a néhány évvel azelőtt nyaralt Ariège-ben.[2]
Története[szerkesztés]
A Tarascon környéki niauxi barlangrajzokon megtalálható a fajta őse a bronzkori vadló, amelyet egyesek a Camarguei-lóval, míg mások a mérenssel azonosítanak. Történész vélemények szerint ez a fajta szerepelt Julius Caesar Kommentárjaiban, melyet a gall háborúkról írt. (Julius Caesar: Commentarii de bello Gallico).[3] A fajta tenyésztése 1908-ban kezdődött komolyabb szinten. De törzskönyvezve csak 1947-től van. A középkorban használták katonai és gazdasági lónak, napjainkban a turisztikában játszik nagy szerepet, de fogatversenyeken és modern lovassportokban is részt vesz.
Jellemzői[szerkesztés]
A feje finom csontozatú, homlokát erős üstök védi a napsütés és az időjárás szélsőségeitől, sörénye és lábszőrzete dús. Nyaka rövid, a nyakoldal óriási felületű. A háta izmos, széles és középhosszú, alkalmassá tette a málhásló tevékenységre. Fara erőteljes jól izmolt, lábai erősek, patái kemények. Színe csak fekete, téli szőrzete vöröses színű, jegyek nagyon ritkán fordulnak elő rajtuk. Marmagassága minimum 135 cm. Mint a hegyi pónik többségénél, rá is jellemző, hogy gacsosak a lábai. Edzett, betegségeknek ellenálló fajta.
Hasznosítása[szerkesztés]
A zord körülményeket kiválóan viseli, a járhatatlan, jeges hegyi utakon is biztosan közlekedik. Olyan körülmények között is tud dolgozni, ahol más lovakat nem tudnak használni. Bányákban kocsihúzásra is alkalmazták. A mérens kapcsán elterjedt egy mondás a Pireneusokban, hogy "A ló eszi a hegyet, és a hegy eszi a lovat".
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ SHERPA szövetség
- ↑ 'Ariege.com- a mérens története'. [2009. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 17.)
- ↑ 'French breeds'. [2008. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 17.)
Források[szerkesztés]
- Mihók Sándor, Pataki Balázs: Lófajták. Mezőgazda Kft, 2003. ISBN 978-963-286-471-6
További információk[szerkesztés]
- Ariegeois horse
- Pónifajták Archiválva 2009. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
