Leltárhiányért való felelősség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A munkavállalói kárfelelősségnek két fő formája van, a vétkességen alapuló (szubjektív) és a vétkességre tekintet nélkül fennálló (objektív) kárfelelősség.

A leltárhiányért való felelősség a vétkességre tekintet nélkül fennálló (objektív) kárfelelősség csoportjába sorolható.[1]

A leltárhiány fogalma[szerkesztés]

A leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.[2]

Fontos kiemelni, hogy kizárólag az ismeretlen okból keletkezett veszteség minősül leltárhiánynak. Például, ha valaki véletlen összetör valamit, akkor nem a leltárhiányra vonatkozó speciális, hanem az általános kárfelelősségi szabályok alapján felel.[3] Ha a veszteség lopásból ered, akkor hasonlóan az előzőhöz, arra sem a leltárfelelősség szabályai lesznek érvényesek, hanem a szándékos károkozásra vonatkozó szabályok.[4]

Szintén jegyezzük meg, hogy kizárólag a forgalmazási veszteséget meghaladó hiány minősül leltárhiánynak. Például egyes áruk esetében az áru mozgatása természetes veszteséget eredményez, mely nem minősül leltárhiánynak.[3]

A leltárhiányért való felelősség feltételei[szerkesztés]

a) a leltáridőszakra vonatkozó leltárfelelősségi megállapodás megkötése,

b) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele,

c) a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása, továbbá

d) legalább a leltáridőszak felében az adott munkahelyen történő munkavégzés.[5]

A fentiek konjunktív feltételek, tehát együttesen fent kell, hogy álljanak a leltárfelelősség megállapításához.[4]

A felelősség mértéke[szerkesztés]

A leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló - a leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában - a leltárhiány teljes összegéért felel. A munkavállaló legfeljebb hathavi távolléti díja mértékéig felel, ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók távolléti díjának hathavi együttes összegét.[2]

Azonban fontos megjegyezni, hogy az előbbi szabályok nem alkalmazhatóak automatikusan, minden körülmények között, mérlegelés nélkül. A felelősség megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményét, így például a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének tartamát.[6]

Igényérvényesítés[szerkesztés]

A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét a leltárfelvétel befejezését követő 60 napos jogvesztő határidő alatt érvényesítheti.[7]

A határidő elmulasztásának kimentésére nincs mód. Büntetőeljárás esetén a határidő 30 nap, amely a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Verlag Dashöfer Kiadó HR szakmai portálja
  2. a b [A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 186. §]
  3. a b Dencsi Tibor jogi szakokleveles közgazdász[halott link]
  4. a b [Ferencz Jácint- Göndör Éva- Gyulavári Tamás- Kártyás Gábor: Munkajogi alapismeretek. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2013. 151.-152. o. ISBN 978 963 312 159 7]
  5. [A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 182. § (2)]
  6. Dr. Takács János ügyvéd. [2016. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 14.)
  7. [A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 188. §]
  8. M-T Munkaügyi Tanácsadó Iroda