Légkondicionáló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A légkondicionáló vagy klímaberendezés (néha röviden csak klíma) olyan berendezés, mely zárt térben mesterséges hőmérsékletet tud létrehozni. Jellemzően hűtésre használják, ha a kültéri hőmérséklet tartósan magas. A légkondicionáló nem csak épületekben vagy azok helyiségeiben található meg, hanem megannyi zárt utasterű jármű (autó, busz, repülőgép stb.) felszereltségéhez is gyakorta hozzátartozik.

Légkondicionáló és klíma[szerkesztés]

A légkondicionáló másik, rövidebb elnevezése a klíma, melyet az éghajlat után kapta, mivel a készülék mesterségesen képes adott hőmérsékletet, vagyis klímát létrehozni.

A klímákról még az él köztudatban, hogy csak légtér hűtésre használt eszközök. A valóság az, hogy az elmúlt években a klímák a hideg teremtésen túl az egyik leghatékonyabb ár-érték arányban lévő fűtési módszerré is váltak. Sajnos az ebben rejlő lehetőségeket a társadalom még nem mérte fel helyesen, így nem terjedt el eléggé. Kiépítése sokkal könnyebb, kevesebb pénzbe kerül és kevéssé bürokratikus, mint egy gázcirkó vagy konvektor beépítése. Továbbá egy valóban fűtésre optimalizált jó energiaosztályú klímával való fűtés jóval olcsóbb lehet egy modern gázcirkónál is. Akkor adott esetben egy távhős fűtés megoldás árairól ne is beszéljünk. Továbbá vannak olyan helyek és körülmények, amelyekben egyéb alternatíva nem is volna megvalósítható.

A jelenleg használt légkondicionálók többsége úgynevezett osztott (split). Ez a definíció azt jelenti, hogy a kültéri egység (kondenzátor) és a beltéri egység (elpárologtató) egységet képez.

A klíma működése egyszerűen úgy írható le, hogy a kültéri és beltéri egysége valamint az ezeket összekötő csővezeték egy hűtőkört alkot. Ebben a hűtőkörben van egy kompresszor, ami a hűtőkörbe töltött hűtőközeg térfogatát változtatja meg, így annak halmazállapotát és hőmérsékletét is. Hűtés üzemben a beltéri egység hőcserélőjébe hideg hűtőközeg érkezik, a ventilátor ezen a hőcserélőn szívja át a szoba levegőjét, ami lehűl. Mire a beltéri egységből kilép a hűtőközeg, ismét halmazállapot változás jön létre, a folyadékból gőz lesz, amely hőelvonást, felmelegedést okoz és áramlik tovább a kültéri egység hőcserélőjébe, ahol ismét lehűl, egyrészt mert itt is a hőcserélőn hűvösebb levegő áramlik át mint a hűtőközeg hőmérséklete, másrészt pedig mert ismét a kompresszorba kerül.

A klimatizálás története[szerkesztés]

Az ember és az állat történetének kezdete óta bizonyítottan próbálja saját komfortja érdekében hűteni magát. Az ember tovább ment, ő már a teste hűtésén túlmutatóan élet és munkaterei hőfokát is igyekezett manipulálni. Természetesen kezdetben egyszerűbb megoldásokhoz nyúltunk, előszeretettel kerestük az előnyösebb klímájú barlangokat, vermeket, árnyékos helyeket. Egyiptomban i. e. 5000-ben már előszeretettel használták a víz párologtatásos hűtő módszereket.

Az ókori Rómában a vízhálózat és csatornarendszer adta lehetőségeket használták ki egyes épületek falainak lehűtésére, ezáltal az életterek komfortosabbá tételére.

A modernkori légkondicionálás alapjait Michael Faraday fizikus és feltaláló alapozta meg 1820-ban Angliában. Ráébredt, hogy a sűrített és cseppfolyósított ammónia, ha elpárologtatják, akkor hűteni képes. Ezen elv alapjain üzemelnek az abszorpciós elven működő hűtőkészülékek, például a hűtőszekrények, de az ilyen típusú készülékek hatásfoka nem a legoptimálisabb. Ezért a hatékonyabb kompresszor használata a jellemzőbb a mindennapokban. Viszont az abszorpciós készülékek ideálisak olyan helyekre, ahol nem áll a rendelkezésünkre elektromos áram, hisz elegendő mondjuk gázpalack segítségével hőt előállítanunk. További előnye a hangtalan üzemelés.

Több fajta légkondicionáló a bemutatóteremben

Dr. John Gorrie fizikus 1824-ben olyan kompresszoros berendezést alkotott, amellyel jeget állított elő, majd ezzel a levegőt hűtötte.

Az első valódi klímákat ipari céllal gyártották. Ennek oka a készülékek mérete és ára volt.

Az elektromos légkondicionálás 1902-ben jelent meg. Az első elektromos modellt a The Carrier Air Conditioning Company of America készítette (Willis Carrier neve után). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a készülékek kifejezetten veszélyesek voltak. Ekkoriban csak olyan technológiák álltak rendelkezésre, amelyeknél a hűtőközeg mérgező, robbanásveszélyes vagy fokozottan gyúlékony volt. Azóta létrehozták a klimatizáláshoz jobban használható hűtőközegeket: a klímaberendezésekben olyan hűtőközegeket használnak, amelyeknél magas a forráspont hőmérséklete (ilyen például az R718: a víz), tehát a megkívánt hűtési hőmérsékleten cseppfolyós állapotban vannak. Ezek az ú.n. alacsony nyomású hűtőközegek.

Thomas Midgley, Jr. az 1920-as években kezdte el alkalmazni – Freon néven – a már veszélytelen gázt (chlorofluorocarbon CFC)[* 1] . Ez már nem volt mérgező, sem robbanékony, netán gyúlékony.[* 2] Mi több, még szagtalan is volt. Ennek köszönhetően a mindennapokban is elterjedhettek az egyéni felhasználás területén is a hűtőszekrények és a klímák. Viszont kiderült, hogy ez utóbbi gáz bizonyos fajtái fokozottan környezetszennyezők.

Egyes freonvegyületeket, azaz az R12 és az R22 típusút a huszadik század végére betiltották a hűtőgépekben való használatra, mert kiderült, hogy szerepe a globális felmelegedésben és az ózonréteg rombolásában jelentős. Ezt az R407C, az R32 és az R410A váltotta fel. A jelenlegi kutatások szerint ezek ártalmatlanok.

Mi dönti el, mekkora teljesítményű légkondicionáló kell egy helyiségbe?[szerkesztés]

Oldalfali klíma – beltéri és kültéri

Az első és legalapvetőbb tényező a helyiség mérete, a hűteni vagy fűteni kívánt tér mérete. Lényeges, hogy általában hány fő szokott még a helységben tartózkodni, és milyen tevékenységet végeznek az adott térben. Egy iroda és egy edzőterem igényei közt komoly eltérések lehetnek. Ezen felül az eredményt manipulálhatják egyéb hőterhelési tényezők, mint mennyire sok ablak van az adott szobában, mennyire süti a nap, hogy van kivitelezve a világítás, milyen vastagok a falak.

Az inverteres és on-off klíma különbségei[szerkesztés]

Az inverteres és a hagyományos klímakészülékek közti legalapvetőbb eltérés a fordulatszám-szabályozás. Ennek révén kevesebb és fokozatosabb terhelés mellett nagyobb szintű hűtési és fűtési hatékonyságot érhetünk el. A légkondicionálók leadott névleges teljesítménye nő, ezzel szemben fogyasztásuk erőteljesen csökken. További előnye az inverteres gépeknek, hogy sokkalta csendesebbek, illetve egyenletesebb hőérzetet biztosítanak, így növelve a komfortérzetet. Továbbá jóval hamarabb képesek lehűteni egy azonos méretű teret, mint on-off testvéreik. Az inverteres klímák élettartama hosszabb.

Az inverteres légkondicionálók hátrányai[szerkesztés]

Az inverteres készülékek ára magasabb, és esetleges meghibásodásuk esetén a szerelési költségük jóval magasabb. Ennek oka a nagyobb anyagköltség és a komplexebb technológiák alkalmazása. Viszont 2013-tól betiltották az on-off készülékek behozatalát az EU területére. Csak a meglévő készletek eladása engedélyezett. Így rövid időn belül eltűnnek a forgalomból.

Mono gépek[szerkesztés]

Egy mono készülék egy beltéri egységből és egy kültériből áll.

Multi klímák[szerkesztés]

A multi készülékek egy kültéri, de több beltéri egység kombinációiból állnak. Természetesen ennek összetételét a hűteni kívánt tér vagy terek különféle tulajdonságai határozzák meg. Sok esetben a magasabb árú multi készülékek helyett javasolt több mono készülék beépítése. Természetesen a mono légkondicionálók teljesítménye összeadódik.

Főbb klímatípusok:

  • Oldalfali
  • Mobil
  • Parapet
  • Légcsatornázható
  • Kazettás

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A Freon elnevezés a duPont, jelenlegi nevén The Chermours Company vállalat által levédett elnevezés
  2. Sajnos, azóta ez is tévesnek bizonyult. Az R12-ből például nyílt láng közelében mérgező gáz, foszgén fejlődik

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]