Ugrás a tartalomhoz

Kősó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kősó
Üvegfényű kősókristály
Üvegfényű kősókristály
Általános adatok
Kémiai névnátrium-klorid
KépletNaCl
Kristályrendszerköbös
Ásványrendszertani besorolás
OsztályHalogenidásványok
AlosztályVízmentes egyszerű halogenidek
Csoporthalit
Azonosítás
Színátlátszó vagy fehér, de lehet narancssárga, rózsaszínű, lila, sárga vagy kék
Fényüveg
Törésmutató1,544
Pleokroizmusgyenge
Keménység2
Hasadástökéletes három irányban, kocka szerint
Töréskagylós
Olvadáspont800,7 °C
Oldhatóságvízben oldódó
Sűrűség2,1 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Kősó témájú médiaállományokat.

A kősó (halit) az üledékes kőzetek közé tartozik, az evaporitok gyűjtőcsoportjában. A régi üledékes rendszertan szerint vegyi üledék, a mai besorolása alapján intrabazinális üledékes kőzet. Természetes eredetű, kémiailag egyetlen képlettel leírható, vagyis ásványként is meghatározható. 2018-ban a 2019-es év ásványának jelölték a galenit és az olivin társaságában. Viszont a galenit lett a győztes.

Általános jellemzői

[szerkesztés]

A kősó a vízmentes halogenidek halitos csoportjába tartozik, képlete NaCl, kémiai neve: nátrium-klorid. A konyhasótól jelentősen különbözik abban, hogy mindig szennyeződik más evaporitokkal, illetve törmelékes vagy szerves üledékkel.

Parajdi só Budapesten, a Nagyvásárcsarnokban

Kristályszerkezete szabályos (tesszerális, vagy köbös), hexaéderes vagy oktaéderes kristályokat alkot, hasadása kiváló. Átlátszó, áttetsző vagy üvegfényű, karcszíne fehér. Nedvszívó képessége kicsi, de magnézium-szennyeződés esetén higroszkópiája megnő. Mohs-skála szerinti keménysége 2.

Keletkezése

[szerkesztés]

A kősó tengervízből vagy sós tavak vizéből jön létre bepárlódással vagy permetképződéssel.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Horváth István: A székely sóbányászat rövid története; 3. bőv. kiad.; Parajdi Sóbánya, Praid, 2004
  • Sótermelés és sószállítás a Kárpát-medencében; szerk. Réthy Károly, Tóth János; Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg, 2012 (Magyar Olajipari Múzeum közleményei)
  • Miklós Alpár: Idegen utazók Erdély és Máramaros sóbányáiban, 18-19. század; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2017 (Emberek és kontextusok)
  • Draskóczy István: A magyarországi kősó bányászata és kereskedelme, 1440–1530-as évek; MTA BTK TTI, Bp., 2018 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
  • Oklevelek az Árpád-kori bányászat, bányavárosok és sókereskedelem történetéhez; összeáll. Tóth Péter; Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Miskolc, 2022