Közvetett irányzás
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
A közvetett (a magyar katonai zsargonban megosztott) irányzás nagyban támaszkodik a matematikai tudásra. Alapvetően a tüzérség ezen formáját három fő egységre lehet tagolni: tüzelőállásra, tüzérfelderítésre (figyelőpont), valamint tűzvezető központra.
Alapkövetelmény a tüzérek magas fokú geodéziai ismerete, azaz olyan képesség, amellyel bárhol, bármikor különböző eljárások segítségével képesek a pozíciójuk megállapítására.
Ezek az adatok a tűzvezető központba futnak be.
Az első lépcső a felderítő. A cél észlelésekor megállapítja a tőle mért céltávolságot és -irányt (esetenként kiszámítja ezen adatok segítségével a cél koordinátáját), majd továbbítja azt a tűzvezető központba. Ott megállapítják a cél adatai alapján, hogy az milyen irányra és távolságra van a tüzelőállástól, és ezek alapján kiszámolják a lőelemeket.
A felderítők folyamatosan megfigyelik a tüzet, és továbbítják az eltéréseket a további korrekciókhoz.
Érdekesség, hogy a lövők nem látják a célt, erre utal a megosztott irányzás elnevezés.
A rendszer egy nem említett fontos eleme ezeken kívül a kommunikáció.
A tüzérség is lépést tart a technika fejlődésével, a digitalizáltság széles körben elterjedt. A számítógépek nagyban lerövidítik a számolási folyamatot. A GPS a pozíciómeghatározást, a digitális adatátvitel pedig a hang nélküli gyors adatforgalmazást.