Kuntár Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kuntár Lajos
Született 1914. június 27.
Csörötnek
Elhunyt 2005. október 31. (91 évesen)
Szombathely
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró, haditudósító, szerkesztő, népmesegyűjtő, népművelő, könyvtáros, bölcsészdoktor, tanár

Kuntár Lajos (Csörötnek, 1914. június 27.Szombathely, 2005. október 31.), újságíró, haditudósító, szerkesztő, népmesegyűjtő, népművelő, könyvtáros, bölcsészdoktor, tanár.

Élete[szerkesztés]

Paraszti család utolsó gyermekeként született. Édesapja még születése előtt meghalt. Csörötneken járt elemi iskolába. Tanulmányait Szentgotthárdon folytatta a helyi gimnáziumban. Továbbtanulásra nem volt lehetősége, ezért rövid ideig falujában a jegyzőségen vállalt kisebb munkákat, azonban hamarosan jelentkezett a Vasvármegye című megyei napilapnál újságírónak. Előbb a lap Szentgotthárd járási, majd a budapesti tudósítója lett. Hamarosan a Honvédelmi Minisztérium hetilapjánál, a Magyar Katonaújságnál is állást vállal.

A második világháborúban mint haditudósító vett részt a 2. magyar hadsereg keretiben, így élte át a doni katasztrófát. Tudósításaiból állította össze A véres Don című riportkötetet,[1] mely merőben eltért az akkoriban elvárt oroszellenességtől, s mindvégig tárgyilagos maradt.[2] A könyvet 1943-ban 2000 példányban adták ki. Művét a háború végén 1945-ben betiltották, s a „fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek” listájára került.[3] A véres Don a legkiemelkedőbb második világháborús haditudósító memoár, mely mentes korabeli háborús propagandától. 2004-ben ismételten kiadták a szerző önéletrajzi írásával kiegészítve.

Kuntár a könyve miatt a politikai rendőrség fogságába került egy hónapra. A háborúból visszatérve Szombathelyen előbb a Nyugati Kis Újságnál helyezkedik el, majd mikor betiltják a Kisgazda Párt lapját, a szociáldemokraták helyi napilapjához kerül. Mikor ezt is felszámolják, állástalan lesz.

Munkát a Kéménysepő Vállalatnál kap, előbb mint gépíró, majd mint statisztikus. A szellem embere nem szívlelte ezt a kötött munkát, ám idejét hasznossá téve megírta a kéményseprők történetét.

A kéményseprőktől a Vas megyei könyvtárhoz került. Csak a könyvtárosi évei alatt szerzett diplomát történelem-könyvtár szakon, sőt könyvtártudományból doktorált is. A szombathelyi főiskolán az induló könyvtár szakon tanított rövid ideig.[4]

Az 1960-as évek második felében hozzáférhetetlen könyve miatt a megyei népművelői tanácsadói pozíciójából menesztették. A rendszerváltásig másodrendű állampolgárként élte életét.

Nyugdíjas évei előtt dolgozott mint pedagógiai szaktanácsadó is.

Munkássága[szerkesztés]

Kultúrtörténeti munkássága igen jelentős. Újságíróként különböző lapokban több ezer cikket jegyez. Könyvet írt a kéményseprők történetéről, a könyvnyomtatásról és a nyomdászokról, a könyvtárkultúráról. Számos sajtótörténeti, valamint művelődéstörténeti cikket jegyez. Helytörténeti könyvek szerkesztésében és írásában is jelentős szerepet vállalt (például írt könyvet Szombathelyről, Szentgotthárdról, Bozsokról, Csörötnekről). Megalapította a Pável Ágoston Néprajzi Társaságot. Ennek keretében egész Vas megyét bejárta, s számos népmesét jegyzett le. Ezeket átdolgozva közre is adta (Furfangos tilinkó, Bűvös ládikó). Íráson és szerkesztésen kívül lektorálási munkákat is vállalt.

A Vas Megyei Honismereti Közlemények főszerkesztője. 1958-tól haláláig a Vasi Szemle szerkesztőbizottsági tagja. Részt vállalt sokáig az Életünk című irodalmi lap szerkesztésében is.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Csörötnek tiszteletbeli díszpolgára.
  • A Kultúra Lovagja[5]

Dokumentumfilmek[szerkesztés]

Élete utolsó évében két dokumentumfilm is készült róla.

A haditudósító című portréfilm Kuntár Lajos halála után számos különböző fesztiváldíjban részesült. Kuntár Lajost ennek a filmnek a premierjén, 2006. szeptember 1-jén láthatta utoljára a nagyközönség. A bemutató után állapota rohamosan romlott, és rá egy hónapra 91 évesen hunyt el.

Művei[szerkesztés]

  • Kuntár Lajos: A Véres Don (1943)
  • Kuntár Lajos: A furfangos Tilinkó. Kardos József meséi. Szombathely: Vas m. Tanács, 1955.
  • Kuntár Lajos: Az arany rózsafa. Vasi népmesék. Szombathely: Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösség, 1957.
  • Kuntár Lajos: A bűvös ládikó és más mesék. Vas megyei népmesegyűjtés; Gyermekek részére átd. Bp.: Móra K., 1959.
  • Kuntár Lajos és Füzesi Zsuzsa: A bűvös ládikó (2004)
  • Kuntár Lajos: Szombathelyi nyomdák és nyomdászok. Szombathely, 1969.
  • Kuntár Lajos : A nyomdászat és a sajtó Celldömölkön. In : Vasi Szemle, 1980. 3. s
  • Lajos Kuntár, Ferenc Gyurácz (dr.): A Véres Don: a 2. honvéd hadsereg Don menti harcai (Vasi Szemle, 2003) ISBN 9632102258, 9789632102252

Források[szerkesztés]

  1. Kuntár Lajos: A Véres Don
  2. SIMOLA FERENC: Kuntár Lajos:A véres Don VASI HONISMERETI ÉS HELYTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK 2004.
  3. http://www.vasiszemle.t-online.hu/konyvek%5Cveresdon.htm
  4. N. Pál József:„Valahol Oroszországban…” 2003. december 7. Vasi Szemle
  5. http://www.freeweb.hu/vasmedia/adatok/letolt/szemelyek/kuntar.pdf