Kulturális adaptáció
A kulturális adaptáció az, ahogyan az ember alkalmazkodik másik kultúrához, vagy környezetéhez a természeti lehetőség adta korlátok között.[1][2]
Az adaptáció (a latin 'adaptatio' – 'alkalmazás' szóból) a kultúrában befogadást jelent, vagyis egy kultúrelemnek[m 1] más kultúrelemekhez vagy egy kultúrkomplexushoz[m 2] való alkalmazkodása; az elfogadott kulturális elemek beépítése a befogadók saját öröklött kultúrájának megfelelő részével harmonikus egységben, vagy akár az ellentétes viselkedés (negatív adaptáció) megtartásával is, amely azonban elsimul a mindennapi használat specifikus helyzetei szerint.[3]
A kulturális adaptációt, a másik kultúrához való alkalmazkodás fázisait a szakirodalom az úgynevezett U-görbével írja le. E szerint az átmenet folyamata tipikus mintát ír le, ami öt szakaszból áll. Az ehhez alkalmazott stratégiák a következők lehetnek: asszimiláció, szeparáció, integráció, marginalizáció.[4][5]
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ Kultúrelem: a kultúra legkisebb alkotórésze, kulturális vonás.
- ↑ Kultúrkomplexus: egymással kölcsönös kapcsolatban álló kultúrelemek integrált együttese, amellyel meghatározott szükséglet elégíthető ki.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Tóth József (szerk.): Általános társadalomföldrajz I-II. Archiválva 2021. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, regi.tankonyvtar.hu - 2002. ISBN 978-615-5376-43-6
- ↑ Szirbik Gabriella: A Szociobiológia néhány szociológiai vonatkozása Archiválva 2021. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, SZABADPART folyóirat 10. szám, szabad-part.hu - 2004. 1588-094X 10
- ↑ Takács Zoltán: Magyar néprajzi lexikon, 4. fejezet - 2006.
- ↑ Szirbik Gabriella: A szociológia biológiai problémái, Acta Sana a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Képzési Karának nyílt hozzáférésű, lektorált folyóirata, core.ac.uk - 2006.
- ↑ Bogáromi Eszter, Malota Erzsébet Kulturális sokk és fogyasztói akkulturáció – kétirányú, interdiszciplináris megközelítésben, Corvinus kutatások, unipub.lib.uni-corvinus.hu - 2017.
