Kokilla

A kokilla (a francia coquille szóból) a kohászatban használatos, fémből készült eszköz, öntőforma, amely a folyékony fém leöntésére és kristályosítására szolgál. A kokillákat alapvetően kétféle célra használják:

A metallurgiai módszerekkel előállított vagy csak felolvasztott fémet, fémötvözetet tovább-feldolgozás (például képlékeny alakítás, forgácsolás stb.) céljára öntik le. Ilyenkor a fémet általában nagy méretű, négy- vagy többszög-, esetleg körszelvényű, egyrészes (osztás nélküli) kokillába öntik, amelyből a tuskót vagy brammát (régebbi szóhasználattal öntecset, ingotot) megszilárdulás után kihúzzák, vagy a kokillát húzzák le róla. Alakja lehet felfelé szűkülő vagy bővülő. Acélgyártáskor a kokilla anyaga általában öntöttvas, ritkán acél. Az acél kokillába öntése mára gyakorlatilag csak a kovácsolás céljára készített, nagyobb méretű tuskók esetén maradt meg, a folyékony acél túlnyomó részét folyamatos öntéssel dolgozzák fel.
A formaöntészetben alakos termékek (öntvények) előállítására, az adott darab negatívját tartalmazó, általában két- vagy többrészes fémkokillákat használnak. Az öntészeti kokillaöntést a hagyományos gravitációs öntésben is használják, de elterjedtebben a kiszorításos és a nyomásos öntésben. Anyaga többnyire acél.

Források

Nagy Zoltán: Vaskohászat. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1987. 213. o. = Műszaki értelmező szótár, 61-62. ISBN 963-05-4694-9
Vaskohászati kézikönyv. Óvári Antal (főszerk.). Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1985. ISBN 963-10-5972-3
Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X

Kapcsolódó szócikkek