Ugrás a tartalomhoz

Kmety Károly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kmety Károly
Született1863. február 17.
Hódmezővásárhely
Elhunyt1929. január 5. (65 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • jogász
  • egyetemi oktató
  • politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1905–1906)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1906–1910)
SírhelyeFarkasréti temető (30/2-1-77)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Kmety Károly (Hódmezővásárhely, 1863. február 17. – Budapest, Józsefváros, 1929. január 5.)[5] magyar jogász, jogtudós, a jogi és politikai tudományok doktora, egyetemi rendkívüli tanár.

Életútja

[szerkesztés]

Kmety Károly városi hivatalnok és Auer Erzsébet fia. Középiskoláit szülővárosában végezte; a jogot a budapesti egyetemen hallgatta, ahol pálya- és ösztöndíjat nyert. Az egyetemi tanfolyam elvégzése és katonai szolgálata teljesítése után báró Sennyey Pál országbiró legidősebb fiának jogi tanára lett. 1888-ban letette a köz- és váltóügyi vizsgát és egyetemi magántanári képesítést nyert a magyar közigazgatási jogból. Mint magántanár két évben külföldre, nevezetesen Porosz- és Franciaországba küldetett állami segéllyel, hogy szaktanulmányait kiegészítse. 1889-ben Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, mint fogalmazót maga mellé vette és ily minőségben főleg közjogi és közigazgatási jogi vélemények készítésével foglalkozott 1892. július 11-ig, amikor a Pozsonyi Királyi Jogakadémia rendes tanárává nevezték ki. 1896. szeptember 9-én a budapesti egyetemen rendszeresített közigazgatási jogi tanszékre rendkívüli tanárrá neveztetett ki, 1902-től haláláig az intézmény nyilvános rendes tanára (közigazgatási jog, közjog) volt. Függetlenségi párti országgyűlési képviselőként tevékenykedett két cikluson át. Halálát agyvérzés okozta. Felesége Schmalhofer Paula volt.

Cikkei a Nyugatmagyarországi Hiradóban (1892–96. a város német maradisága ellen intézett több mint 50 támadó cikket), a Politikai Szemlében (1892. Az új porosz községi törvény), a Jogtudományi Közlönyben (1892-től), a Jogban (1894-től), a Közgazdasági Szemlében (1894. A «Conseil de préfecture» mint a közigazgatósági biróság), politikaiak a Nemzetben és Magyar Ujságban, vezércikkei az Egyetértésben; A Pallas Nagy Lexikonába több mint száz szakcikket írt.

Munkái

[szerkesztés]

Kéziratban

[szerkesztés]
  • A magyar vizügyi közigazgatás joga (magántanári habilitatio alapjául szolgáló munka); Extraordinaria cognitio (egyetemi pályanyertes mű).

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]