Klinikai szakpszichológus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A klinikai szakpszichológus olyan pszichológus, aki az MA/MSc (master) szintű diploma megszerzése után klinikai szakpszichológusi képzést teljesített. Többnyire pszichés betegségben szenvedő egyének diagnosztikájával, betegvezetéssel, gyógyító munkával foglalkoznak. Mivel a pszichológia az emberi viselkedés és szellem tudománya, a pszichológus az emberi lélek és viselkedés szakértője, aki vizsgálódásának módját tekintve bölcsész, ezért Magyarországon még sok helyen a Bölcsészkar részét képezi a pszichológia szak.

Fontos tudni, hogy klinikai szakpszichológus nem azonos a pszichiáterrel. A pszichiáterek és klinikai szakpszichológusok közötti különbségek:

Képzésüket tekintve:

  • a pszichiáter (Magyarországon) valamely egyetem általános orvostudományi karán végzett olyan szakember, aki a hatéves alapképzés elvégzése után pszichiátriára szakosodott. A pszichológus ezzel szemben pszichológia alapszakot végez.
  • a kiképző egyetemi karok közötti különbségből adódik az a további eltérés, hogy míg a pszichiáterek a hatéves alapképzés során megkapják az emberi szervezet felépítésére és működésére vonatkozó, minden orvostól egyformán elvárható alaptudást, addig a pszichológusok csak bevezető kurzusokat kapnak anatómiából és élettanból, viszont a testi működések orvosi szintű tanulmányozása helyett a lélektani folyamatokat, pszichológiai elméleteket ismerik meg elmélyültebben.
  • A magyarországi gyakorlat szerint ezért (szemben más országokkal) a klinikai szakpszichológus a gyógyszerek felírásának jogával nem rendelkezik. Doktori címet Magyarországon egyelőre nem kap, bár vannak ilyen irányú törekvések, hiszen négyéves posztgraduális képzésben vesz részt az ötéves alapképzésen túl. Angolszász országokban három vagy annál több éves posztgraduális képzésért - legyen az kutatói (PhD program) vagy gyakorlat orientált szakképzés - doktori cím jár.

A pszichiáterek és pszichológusok pszichiátriákon és egyéni, az állami intézményrendszertől független rendelésben egyaránt dolgozhatnak. Az állami intézményrendszeren kívül folytatott gyógyító munka feltétele a pszichoterápiás vagy a klinikai szakpszichológusi képzettség megszerzése. Ezek hiányában a pszichológus pszichológiai tanácsadást folytathat, ami nem a tartósabb, mélyebb személyiségváltozást célozza, hanem az aktuális probléma megoldásában segíti a pácienst.

Pszichoterápiás képzésre orvosok közül az jelentkezhet, akinek szakorvosi diplomája van, pszichológusok közül pedig az, aki klinikai szakpszichológusi végzettséggel rendelkezik.

Munkájukat tekintve:

A pszichiátriákon foglalkoztatott pszichiáterek és pszichológusok közötti különbség a gyógyszerfelírás jogán kívül a munkamegosztásban is megmutatkozik.

  • a pszichoterápiás képesítés nélküli pszichológus a betegek (teszteken és explorációs beszélgetéseken alapuló) diagnosztikájával foglalkozik, betegségkategóriába sorol valamely nemzetközileg elfogadott diagnosztikus rendszer (például BNO vagy DSM-IV) alapján, klinikai véleményt ír, illetve betegvezetést vállal. Pszichoterápiás képesítéssel továbbá a pszichológus gyógyító kapcsolatba léphet a pácienssel.
  • a pszichiáter a gyógyszerek felírása mellett a betegek intézményrendszerbe való fogadását végzi, mentális státuszt készít, betegségkategóriába sorol valamely nemzetközileg elfogadott diagnosztikus rendszer (például BNO vagy DSM-IV) alapján, illetve pszichoterápiás képesítés megléte esetén gyógyító kapcsolatba lép a betegekkel.