Klavarioid gombák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A klavarioid vagy clavarioid gombák (Fungi clavarioidei)[1] más néven bunkószerű gombák,[1] bunkógombák, korallgombák azon bazídiumos gombák csoportja, melyek felálló, egyszerű (bunkószerű) vagy elágazó (korallszerű) termőtesttel rendelkeznek, s talajon, korhadó növényi maradványokon, vagy holt fán fejlődnek. A klavarioid (Clavaria-szerű) elnevezés eredetileg a Clavaria gombanemzetség gombáira utalt, de ma már ismeretes, hogy a klavarioid gombák nem alkotnak egyetlen rendszertani csoportot, hanem több, egymástól távoli rokonságban levő gombacsoportban fordulnak elő. S habár maga az elnevezés informálissá vált (azaz már nem rendszertani név), mégis gyakran használják tanulmányokban, vagy kutatják magát a csoportot.

Történetük[szerkesztés]

A Clavaria egyike volt azon nemzetségeknek, amit még Carl von Linné alkotott meg 1753-as Species Plantarum című művében: ez a nemzetség minden olyan gombát tartalmazott, amely felálló, bunkó alakú vagy elágazó (korallszerű) termőtesttel rendelkezett, és sok olyan fajt is, amit ma már a tömlősgombák közé sorolnak. Később 1200-nál is több fajt soroltak ebbe a nemzetségbe.[2] A mikroszkóp használatának elterjedésével a 19. század második végén a nemzetség legtöbb tömlősgomba-tagját felismerték és átsorolták őket tömlősgomba-nemzetségekbe. Ezt követően még mindig a Clavaria nemzetségbe sorolták a bazídiumos gombafajok többségét egészen Marinus Anton Donk 1933-as, majd Edred John Henry Corner 1950-es munkásságáig. Donk felülvizsgálta a holland Clavaria-fajokat, s a korábbi nemzetségből három új nemzetségbe (Clavariadelphus, Ramariopsis és Ramaria) sorolt át fajokat.[3] Corner hatalmas monográfiájában bevezette a többi, ma is létező nemzetséget.[4] DNS-vizsgálatok igazolták a klavarioid gombák különbözőségét, s fajait nem csupán más nemzetségekbe, hanem különböző családokba, sőt különböző rendekbe sorolták át.[5][6]

Megjelenésük és rendszertani helyzetük[szerkesztés]

Artomyces pyxidatus, Amerikai Egyesült Államok
Árvalányhajgomba (Clavaria fragilis), Ausztria

A legtöbb klavarioid gomba egyszerű vagy elágazó termőtesttel rendelkezik, ami felálló (egyedül a Deflexula nemzetségben fordulnak elő fáról lelógó formák). Spóráik a bunkók vagy a korallágak oldalán fejlődnek, termőrétegük (hymenium) pedig sima vagy barázdált, esetenként szemölcsös vagy finoman tüskés.

Legnépesebb nemzetségük jelenleg a Ramaria. A Ramaria-fajok termőteste korallszerűen elágazó, spóráik színe az okkersárgától a barnáig változhat. A Clavariadelphus nemzetség a Ramariához közeli rokonság, nagy, bunkó alakú termőtestet fejlesztenek.[6]

A Clavaria nemzetség a legújabb felfogás szerint a fehér spórájú fajokat tartalmazza; egyes fajaik termőteste bunkószerű, egyeseké korallszerű. Nem egyértelműen különböztethető meg tőle két másik nemzetség, a Clavulinopsis és a Ramariopsis.[5]

A Typhula nemzetségbe számos kis, néha parányi méretű, egyszerű termőtestű faj tartozik.

A fentieken kívül az alábbi, kisebb nemzetségekben is klavarioid gombák találhatók: Alloclavaria, Aphelaria, Artomyces, Chaetotyphula, Clavariachaete, Clavicorona, Clavulina, Ertzia, Lachnocladium, Lentaria, Lepidostroma, Multiclavula, Pterula, Scytinopogon, Sulzbacheromyces.

Élőhelyük és elterjedésük[szerkesztés]

A legtöbb klavarioid gomba szaprotróf életmódot folytat és erdei avarban vagy mohás füves területeken él. Kevés fajuk fán vagy bomló lágyszárúakon és lehullt faleveleken nő. Néhány fajuk, különösen a Clavulina és a Ramaria nemzetségben, ektomikorrhizálisak, azaz élő fásszárúakkal olyan szimbiózisban élnek, amely során a gombák gombafonalai nem hatolnak be a növény gyökerébe (a gyökérsejtek sejtfalába), hanem csak köpenyt képeznek a gyökérsejtek körül és úgynevezett Hartig-hálót a gyökérsejtek közti járatokban. Az Ertzia-, a Multiclavula-, a Lepidostroma- és a Sulzbacheromyces-fajok zuzmókban élnek együtt moszatokkal.

A klavarioid gombák világszerte elterjedtek, habár néhány nemzetség – mint például az Aphelaria és a Lachnocladium –, elsősorban trópusi területeken fordul elő.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Bunkószerű gombák (Fungi clavarioidei). In John Wilkinson – Stefan Buczacki: Gombák. Fordította: Babos Lórántné. A fordítást az eredetivel egybevetette: Bohus Gábor. A fedélterv Vida Győző munkája. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1989. 180 (180–185). o. = Fürkész könyvek (ISSN 0237-4935), ISBN 963-282-214-5  
  2. http://www.indexfungorum.org/Names/names.asp?strGenus=Clavaria
  3. Donk M. A. (1933): Revision der Niederländischen Homobasidiomycetae-Aphyllophoraceae. Amsterdam: Rijks Universiteit te Utrecht.
  4. Corner E. J. H. (1950): A monograph of Clavaria and allied genera. Cambridge: University Press.
  5. a b Bryn T. M. Dentinger – David J. McLaughlin: Reconstructing the Clavariaceae using nuclear large subunit rDNA sequences and a new genus segregated from Clavaria. (angolul) Mycologia, XCVIII. évf. 5. sz. (2006) 746–762. o. ISSN doi Hozzáférés: 2018. jún. 3. Online ISSN 1557-2536. A cikk a PubMed-NCBI honlapján (Hozzáférés: 2018. június 3.)
  6. a b Andrea J. Humpert – Eric L. Muench – Admir J. Giachini – Michael A. Castellano – Joseph W. Spatafora: Molecular phylogenetics of Ramaria and related genera: evidence from nuclear large subunit and mitochondrial small subunit rDNA sequences. (angolul) Mycologia, XCIII. évf. 3. sz. (2001) 465–477. o. ISSN doi Hozzáférés: 2018. jún. 3. Online ISSN 1557-2536

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Clavarioid fungi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.