Kiutasítás

A kiutasítás egy büntetés, amely a korábbi magyar büntetőjogban a mellékbüntetések, a hatályos 2012. évi C. törvény rendelkezései között pedig a főbüntetések között kapott helyet.

Lényege az, hogy azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek Magyarországon tartózkodása nemkívánatos, az ország területéről ki kell utasítani; a kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.

A kiutasítás a hasonlóságok ellenére sem azonos a kitiltással.

A hatályos szabályozás

A kiutasításról a Büntető Törvénykönyv 59. és 60. §-ai rendelkeznek.

Azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nemkívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza. Nem utasítható ki az, aki menedékjogot élvez.

A szabad mozgás és tartózkodás jogával, valamint Magyarország területén letelepedettként vagy bevándoroltként tartózkodási joggal rendelkező személlyel szemben kiutasításnak csak olyan bűncselekmény elkövetése miatt lehet helye, amely 5 évi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő.

Azzal szemben,

• a) aki Magyarország területén legalább 10 éve jogszerűen tartózkodik, vagy
• b) aki Magyarország területén jogszerűen tartózkodik, és a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne,

csak 10 évi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye kiutasításnak, feltéve, hogy az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné.

A kiutasítás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú.

A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama 1 év, leghosszabb tartama 10 év.

A határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A. §), a határzár megrongálása (Btk. 352/B. §), valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C. §) esetén kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés mellett, valamint a 85. § (1a) bekezdésben meghatározott esetben a kiutasítás nem mellőzhető. Amennyiben a kiutasítás határozott ideig tart, annak tartama a kiszabott szabadságvesztés tartamának kétszerese, de legalább két év. A kiutasítás tartamát években, hónapokban és napokban is meg lehet állapítani.

Végleges hatállyal az utasítható ki, akit tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és - figyelemmel a bűncselekmény kiemelkedő súlyára, az elkövetés jellegére, és az elkövető kapcsolataira - az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy végleges hatállyal nem utasítható ki.

A kiutasítás tartama az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik. A kiutasítás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt szabadságvesztés büntetést tölt.

A végleges hatályú kiutasítás alól a bíróság a kiutasítottat kérelmére mentesítheti, ha a kiutasítás óta tíz év eltelt, és a kiutasított arra érdemes.

Története

A Magyar jogi lexikon szerint:

„A K[iutasítás] (Ausweisung, relegatio) tágabb értelemben bizonyos helyre vagy helyekre vonatkozó tartózkodási tilalom s mint ilyen a szabadságbüntetések ama csoportjába tartozik, mely szemben a szabadságvesztő büntetésekkel, a szabadságot korlátoló poenákat foglalja magában. Jellemző vonása negatív: bizonyos területen nem szabad megjelenni, tartózkodni, lakni; ki a tilalmat megszegi, külön meghatározott büntetés alá esik. A tilalom vonatkozhatik az egész államterületre vagy annak kisebb-nagyobb vidékére; az első esetben szorosabb értelemben vett K.-ról v. száműzésről (exsilium) van szó, az utóbbi esetben kitiltásról ; mindkettő vonatkozhatik belföldiekre és külföldiekre; végre az egyik úgy, mint a másik szólhat örök vagy határozott időre.”

Források

• 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 59. - 60. §§
• A kiutasításról a bírói gyakorlat tükrében (Tóth Andrea Noémi)