Keszthelyi Zoltán
| Keszthelyi Zoltán | |
 | |
| Született | Rotschild Zoltán 1909. december 1.[1] Keszthely |
| Elhunyt | 1974. június 10. (64 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (25-1-16)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Keszthelyi Zoltán, született Rotschild Zoltán (Keszthely, 1909. december 1.[4] – Budapest, 1974. június 10.)[5] háromszoros József Attila-díjas költő, író, műfordító, újságíró.
Élete[szerkesztés]
Keszthelyen született, munkáscsaládban. Középiskoláit magántanulóként végezte, s mint szövő-tanuló, fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Miután leérettségizett hivatalnokként helyezkedett el, majd a Reggeli Újság sportrovatához került. 1933-tól a Népszava munkatársaként dolgozott, s rendszeresen megjelentek versei is a lapban. A Nyugat, a Válasz és a Szép Szó című lapok is közölték írásait. Írói pályáját az 1934-ben megjelent Hangyaboly című kisregényével kezdte, amelyben felelevenítette az 1839-es kolerajárványt. Ezt a művét csak 1946-ban adták ki nyomtatásban a Dolgozók Lapjában. 1936-ban jelentette meg első verseskötetét, az Árkon-bokron át címmel. Az 1940-es évek első felében Angliában élt, ahol alkalmi munkákat vállalt. A második világháborút követően tért haza. 1945 és 1948 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, 1947–48-ban emellett Kassák Lajos Kortárs című folyóiratának munkatársa is volt, majd 1948-tól 1949-ig a Népművelési Központban dolgozott. 1949-től írásaiból élt. 1953 után érezhető válságba került. Az 1956-os forradalom idején is kitartott a kommunizmusba vetett hite mellett. Az 1961-ben kiadott Válogatott versek után költői világa mélyebb, filozofikusabb lett.
Elsősorban angol költők műveit fordította, Shakespeare szonettjeit, Walt Whitman költeményeit. 1959-ben megjelentette önálló műfordításkötetét Mindenki énekel címmel.
Sírja a Farkasréti temetőben található.
Családja[szerkesztés]
Rotschild Mór ügynök és Schlesinger Ilona (1871–1941)[6] fia. Anyai nagyapja Schlesinger Adolf.
Első felesége Kósa Kornélia volt, Kósa Dávid és Schwarz Karolina lánya, akivel 1935. augusztus 18-án Budapesten, a Ferencvárosban kötött házasságot. 1937-ben elváltak.[7]
Művei[szerkesztés]
Verseskötetei[szerkesztés]
- Árkon-bokron át (versek, Budapest, 1936)
- Téli falu (versek, Budapest, 1941)
- Őszi csillagok (versek, Budapest, 1948)
- Az építés dicsérete (versek, Budapest, 1949)
- A boldog vár (versek, Budapest, 1951)
- Szépül a föld (versek, Budapest, 1954)
- Válogatott versek (Budapest, 1961)
- Feltámadt nyár (versek, Budapest, 1965)
- Az ősz gyertyái (versek, Budapest, 1968)
- Ébredj, öröm! (versek, Budapest, 1972)
Prózai művei[szerkesztés]
- Nevenincs utca (regény, Budapest, 1964)
- Manchesteri közjáték (regény, Budapest, 1967)
- Futólépésben (elbeszélések, Budapest, 1971)
- A halászószemű ember. Illusztrálta: Reich Károly (elbeszélő költemény, Budapest, 1973)
- Megváltozott világ (regény, Budapest, 1974)
- Holnap folytatódik (önéletrajz, Budapest, 1969)
Fordításai[szerkesztés]
- Shakespeare szonettjei Keszthelyi Zoltán fordításában. A borítót és a könyvdíszletet Fery Antal tervezte. (Budapest, 1943)
- Vicki Baum: Cahouchu. I–II. kötet, fordította Keszthelyi Zoltán (regény, Budapest, 1946)
- Walt Whitman költeményei. Ford. (Budapest, 1947)
- Eric Linklater: Az állhatatos tengerész. Regény. Ford. Ill. Toncz Tibor. (Budapest, 1948)
- Howard Fast: A szabadság útja. Fordította K. Z. (regény, Budapest, 1949)
- Howard Fast: Az utolsó határ. Fordította K. Z. (regény, Budapest, 1949; 2. kiadás: 1950)
- Howard Fast: Amerikaiak. Fordította K. Z. (regény, Budapest, 1950)
- Emma Vigodszkaja: Veszedelmes szökevény. Fordította Zoltán Lajossal. (regény, Budapest, 1950)
- Hősök. Elbeszélések. (A Néphadsereg Kiskönyvtára. 5. A HM Politikai Főcsoportfőnökség kiadványa. Budapest, 1950)
- Szamuil Marsak: Békeőrség. Versek. Fordította Keszthelyi Zoltán. Oreszt Verejszkij rajzaival (Az Országos Béketanács kiadványa. Budapest, 1951)
- Frantisek Hrubin: Szedjünk, szedjünk virágot! Gyermekversek. Ford. Ill. Homolka, O. (Budapest, 1952)
- Howard Fast: Clarkton (regény, Budapest, 1955)
- Howard Fast: Az utolsó határ. Regény. Ford. Ill. Végh Dezső (Olcsó Könyvtár. 3. kiadás: Budapest, 1955)
- Carl August Sandburg: Válogatott versek. Fordította: K. Z., a kísérő tanulmányt írta Lutter Tibor (Budapest, 1958)
- Shakespeare: Szonettek. Fordította és az utószót írta. (Budapest, 1959)
- Mindenki énekel. Keszthelyi Zoltán műfordításai. (Budapest, 1959)
- Shakespeare: Szonettek. Fordította: Keszthelyi Zoltán. (A líra gyöngyszemei. Szeged, 2000; 2. kiadás: 2003)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- József Attila-díj (1951. 1954, 1958)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1969)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a keszthelyi polgári születési akv. 164/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
- ↑ Elhunyt Keszthelyi Zoltán (1974. június 11.) Népszabadság, 32. évfolyam, 134. szám, 7. o. Online elérés. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
- ↑ Rotschild Mórné Schlesinger Ilona halotti bejegyzése a Budapest 272/1941. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 679/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 25.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Névpont
- A magyar irodalom története 6. (Budapest, 1978)
- Garai Gábor: Búcsú Keszthelyi Zoltántól (1974) Új Írás, 8. szám, 79-80. o. Online elérés
- Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9
