Keskeny-tető
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: egybeömlesztett |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Keskeny-tető | |
 | |
| Magasság | 2537,5 m |
| Ország | Szlovákia |
| Hegység | Magas-Tátra |
| Elhelyezkedése | |
 Keskeny-tető
Pozíció Szlovákia térképén
| |
 é. sz. 49° 09′ 26″, k. h. 20° 06′ 51″49.157222°N 20.114167°EKoordináták: é. sz. 49° 09′ 26″, k. h. 20° 06′ 51″49.157222°N 20.114167°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Keskeny-tető témájú médiaállományokat. | |
A Jeges-tavi-csúcsból D-re kiágazó, hosszú, soktornyú oldalgerinc a Keskeny-tető vagy Koncsisztában éri el tetőpontját, amely után állandó eséssel ereszkedik a hegy lábához. A Déli-Koncsiszta-csorba a Déli-Koncsiszta-toronytól választja el. A csorbától D felé a gerinc két É. előormon át emelkedik a Koncsiszta főormához. A főorom két, közel egy magasságú csúcstömbből áll, amelyet csupán néhány méter mély bemetszés választ el egymástól. A D. csúcstömb tetején egy sajátos hatalmas kovácsüllő (vagy lófej) alakú sziklaképződmény van -- ez a Jármay-asztal. Míg a Koncsiszta vonulatának k. oldala mindenütt meredeken szakad le a Batizfalvi-katlanba, addig Ny felé menedékesebb, törmelék borította lejtővel ereszkedik a Rét-nyereg széles törmelék-fennsíkjára, ahonnan a csúcs a legkönnyebben elérhető tátrai ormok közé tartozik. Első megmászók: Münnich Sándor és társai 1874 körül. Ifjabb Buchholtz György 1717-es tátrai panorámáján a Batizfalvi-csúccsal együtt Batisfalviens mons név alatt említi. A szepességi németek (cipszerek) Hochkamm-nak (Magas-gerinc), a szlovákok Hrebeň-nek (Gerinc) vagy Batizovský vrch-nek (Batizfalvi-hegy) nevezték a délről nézve látszólag egybefüggőnek tűnő két csúcsot. A XIX. század hatvanas éveiben azonban már gyakran használták a Koncsiszta elnevezést, majd Berzeviczy Albert az MKE 1878-as Évkönyvében rámutatott, hogy még mindig sokat összetévesztik a két különböző csúcsot és hogy a Batizfalvi-csúcs helyesen a Batizfalvi-völgy felső végén található alárendeltebb csúcs neve. A szlovák končistá (=ormos) elnevezést átvette a magyar földrajzi terminológia is, mivel dél felől nézve a Koncsiszta erre a tulajdonságra emlékeztet. A Jármay-asztal elnevezést Englisch K. vezette be 1900-ban az MKE Évkönyvében.