Keserűfüves csetkákás

Borsos keserűfű (Polygonum hydropiper)

Apró csetkáka (Eleocharis acicularis)

A keserűfüves csetkákás (Polygono-Eleocharitetum ovatae Eggler 1933) Borhidi Attila szerint az atlanti-boreális tóparti gyepek (Isoëto-Litorelletea Br.-Bl. & Vlieger, 1937) társulástani osztályába sorolt törpekákagyepek (Nanocyperion) társulástani csoportjában a látonyás csetkáka-társulások (Elatini-Eleocharitenion ovatae (Pietsch & Müller-Stoll 1968) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco) alcsoportjának (más szerzők szerint csoportjának) egyik társulása.

Elterjedése, kialakulása

Természetes pionír társulás, amely valószínűleg a szubatlanti Eleocharito-Caricetum bohemicae (Eleocharito ovatae – Caricetum bohemicae Klika 1935 em. Pietsch 1961) kontinentálisabb klímában kialakuló, gyomok által befolyásolt vikariáns változata. Talajában bőséggel lehet nitrogén, de karbonát- és egyéb sóásványok nélkül. Kezdeti stádiumaiban gazdag mohaflóra alakul ki. Magyarországon a nagyobb folyók felső szakaszainak hullámterein, árterein visszamaradt kubikgödrökben, árkokban, ritkán magában a mederben alakul ki a víz visszahúzódása után, de tartósan nedves körülmények között. A Tisza felső szakaszán elég gyakori, lejjebb ritka. A Dráva mentén és a Szigetközben, illetve mellette szórványos.

Szerkezete, fajösszetétele

A társulás fajgazdag, és legtöbbször összborítása is nagy.

Uralkodó fajai:

• a csetkáka fajok (Eleocharis spp.):

• • tojásdad csetkáka (Eleocharis ovata),

• • sűrű csetkáka (Eleocharis carniolica),

• • apró csetkáka (Eleocharis acicularis),

• a törpekákák:
  • barna palka (Cyperus fuscus),

• • iszapkáka (Dichostylis micheliana),

• valamint a kis termetű szittyók

• • fülemüleszittyó (Juncus articulatus),

• • varangyszittyó (Juncus bufonius),

• • iszapszittyó (Juncus tenageia),

• • fejecses szittyó (Juncus capitatus).

A társulás képét a keserűfüvek (Polygonum spp.) határozzák meg:

• vidrakeserűfű (Polygonum amphibium) terresztris alakja,

• borsos keserűfű (Polygonum hydropiper),

• lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium),
• szelíd keserűfű (Polygonum mite) ,
• baracklevelű keserűfű (Polygonum persicaria).

A Kárpát-medencétől nyugatra domináns cseh sás (Carex bohemica) hazánkban ezekben az állományokban csak ritkán fordul elő.

Egyéb jellegzetes fajai:

• torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus),

• henye pimpó (Potentilla supina),

• iszapsás (Carex viridula), különösen annak f. pulchella alakja.

Források

• Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai