Kenyér és só
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A kenyér és só az élet örökkévalóságának és folytonosságának szimbólumai. Többek közt a szláv népeknél szokás kenyérrel és sóval köszönteni a vendéget,[1] azonban más népeknél, például a magyaroknál és a németeknél is megtalálható a szokás.[2][3] Aki kenyeret és sót ajándékoz valakinek, az óvni akarja a másik embert a szerencsétlenségtől és a gonosz betegségektől.
Magyarországon a kenyér mint a család jólétét, bőségét, termékenységét szimbolizáló és biztosító alapvető táplálék, általában valaminek a kezdetekor kap szerepet, amikor jellemző a jövőbeli célok mágikus biztosítása. Elterjedt népszokás az új házba vitt kenyér és só, amely a háziak jólétét biztosítja vagy azt szimbolizálja.
Az esküvő után az ifjú párt kenyérrel és sóval kínálják, amiből mindketten esznek egy-egy falatot annak jeléül, hogy együtt osztoznak az élet javain és mindig legyen bőven mit enniük és ne hiányozzon házasságuk napjaiból az élet sója sem.
A mindenszenteket követő hajnalon a halottak napjára ébredünk. Sok helyen hagyomány ilyenkor, hogy a halottak hazalátogatnak és ezért sok helyen megterítenek nekik, kenyérrel, sóval és vízzel várják őket.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Wacław Potocki - 'Chlebem, czapką, solą' (lengyel nyelven). republika.pl. [2008. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 13.)
- ↑ Ortutay Gyula. Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né) (magyar nyelven). Budapest: Akadémiai, 146–147. o. (1980). ISBN 963-05-1288-2
- ↑ Berlinghof, Christina: Brot und Salz zum Einzug: Das steckt wirklich hinter dem Brauch (német nyelven). AD Magazin, 2022. november 24. (Hozzáférés: 2023. június 6.)
Források
[szerkesztés]- Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 146–147. o. ISBN 963-05-1288-2